Kenderes SE – Kunhegyes ESE 0-1 (0-0)
Olyan mérkőzés pótlására került sor, amely még a tavaszi ötödik fordulóból maradt el, összességében a 20. forduló mérkőzése lett volna, ha akkor az időjárás nem szól közbe. Egy Kenderes-Kunhegyes focimeccsnek nagy hagyományai vannak, és általában nem is ebben az osztályban éltük meg ezeket a csatákat, hanem egy osztállyal feljebb. Ha elővesszük a tabellát, ránézésre azt gondolhatnánk, hogy sima kettes, de mint a szomszédvárak csatái általában, ez is fokozottabban magában hordozza a totógyilkosság esélyét. Még olyan pikantériája is van ennek a meccsnek, hogy egyébként lokálpatriótának nevezhető csapatunkból Kenderes két kakukktojást is ad, mégpedig kapusunkat, Csontos Ádámot, illetve a játékosedző Pádár Lászlót. Tehát nem egyszerű meccsre számítottunk ezen a nyárt idéző délutánon, és a várakozásunk beigazolódott, nem is volt egyszerű meccs.
Az összecsapáson nagyon sok esemény történt, a lehetőségek, helyzetek felsorolása igen hosszadalmas lenne, meg ehhez dokumentálni is kellett volna az eseményeket, mert ennyi gólveszélyes akciót fejből visszaidézni nem lenne egyszerű történet. Nagy vonalakban leírható, hogy nyílt sisakkal kezdett mindkét csapat, mivel a kenderesiek játékát nem tudom megítélni, így csak a KESE teljesítményéről tudok véleményt formálni, óvatos megfogalmazás szerint elmaradt a szombati mérkőzésen mutatott játéktól. Az első félidőre leírható, hogy ugyan a labda többet volt nálunk, többször jutottunk az ellenfél kapujának előterébe, de játékosaink vagy nem akartak, vagy nem tudtak pontosan befejezni egyetlen támadást sem. Pedig Szóládi Levente és Kocsis Tamás is többször kerültek olyan helyzetbe, hogy egy az egyben maradtak a védőjükkel, és nem vállalták be az egyéni akciót, vagy pedig a védelem mögé kerülve nem adták középre a labdát, pedig lett volna társ. A másik oldalon ezzel szemben a kontratámadások háromszor is helyzetbe hozták az egyik hazai támadót, név szerint Penti Alexet, aki jobb helyzetkihasználással többször is megszerezhette volna a vezetést a Kenderesnek. Szerencsénkre minden felé rúgta a labdát, csak a kapunkba nem. Összességében a KESE némi fölényével, ugyanakkor a kiegyenlítetten telt az első félidő, de ebben benne lehetett volna a nagyobb helyzetek alapján akár a hazai vezetés is. A nézőtérről különösen a középpályánk tűnt nagyon halványnak, védekezésben is voltak gondok, de a támadások szervezésénél kifejezetten sok pontatlanságot láthattunk. Vártuk az esetleges változtatást, de szünet után változatlan összeállításban vonult a pályára csapatunk. A második félidő elején úgy tűnt, hogy igyekeznek is bizonyítani a bizalom meghosszabbítását érzékelő játékosaink. Fölényünk nagyobb lett, időnként beszorítottuk a Kenderest a saját térfelére, de gyakorlatilag igazi ziccert nem tudtunk kialakítani, illetve a kidolgozott helyzet nem kapuralövéssel zárult. Rossz lövést, pontatlan beadást, vagy be nem adott labdákat viszont láthattunk, azt viszont, hogy a hazai kapusnak bravúros védést kellett volna bemutatni, csak egyetlen alkalommal, amikor Tyukodi Márk baloldali beadása után Szabó Dávid a hosszúról próbált a kapu rövid oldalába lőni, ekkor nagy védéssel szögletre ütötte a labdát a hálóőr. A cserék beállásával egyre inkább erősödött a fölényünk, de a látottak alapján már sokan elkönyveltük, hogy ha sötétedésig játszunk gólt akkor sem rúgunk ezen a napon. Ez az érzésünk erősödött akkor, amikor 3-4 perccel a vége előtt egy beívelést követően Gácsi Zsolthoz került a labda, tényleg csak pár méterre a gólvonaltól, még átvételre is volt ideje, de a lövőcsel besült, mert a labda a kapushoz pattant. Ekkor már veterán belső védőnk szinte folyamatos vendég volt a kenderesi kapu előterében. A kihagyott gólhelyzet után Zsolti nagyon rákapcsolt, előbb egy szabadrúgást harcolt ki ideális helyen, amit Balogh András a sorfalba bombázott. Majd a rendes játékidő utolsó percében baloldalon újabb szabadrúgást kaptunk egy Gácsi Zsolt ellen elkövetett szabálytalanság miatt, nagyjából a tizenhatos sarkának irányából. A sértett most nem engedett mást a labdához, maga lőtte-csavarta a kapu előterébe a labdát, amelyre Ternák Károly rajtolt, és a kapust megelőzve a kapuba pörgette azt. Ezzel a mérkőzés utolsó percében sikerült megszerezni a győztes gólt a KESE csapatának, amelyre már szinte senki sem számított, és fölényünk ellenére, a mutatott teljesítmény alapján nem is biztos, hogy megérdemeltünk, de azért mert ez így történt, nem hiszem, hogy bocsánatot kellene kérni az ellenféltől. Nemigen lehet kérdéses, hogy jobb ilyen körülmények között nyerni, mint veszíteni, most mi örülhettünk, máskor mi bosszankodtunk, meg gondolom, hogy bosszankodhatunk még a jövőben hasonló történések miatt.
A győzelem azt jelenti, hogy csapatunk előnye 10 pontra nőtt a jelenlegi második Martfű és a harmadik Szászberek előtt, a negyedik helyezett Cibakháza viszont olyan távolságba került, hogy ebben a bajnokságban már nem kerülhet elénk, tehát érmünk már biztosan lesz, de nem mindegy, hogy milyen színű. Folytatás szombaton Jászboldogházán, akkor remélhetőleg egy másik arcát mutatja majd a KESE.