Kunhegyes ESE – Tiszafüredi VSE 0-11 (0-6)
Mit is lehetne írni egy ilyen eredménnyel zárult mérkőzés után? Nem egyszerű hozzákezdeni, de azért nem lehet annyira savanyú a szőlő, hogy szó nélkül maradjon a meccs. Mégpedig egy olyan összecsapás, amely sporttörténelminek mondható, és amelyet utólag szeretnénk kitörölni nemcsak a krónikákból, hanem az emlékezetünkből is. Előbb legyen az a rövid tudósítás, amely a megyei újságban is megjelent.
Összefoglaló: A bajnokjelölt gólparádéjához hozzájárult a KESE erőtlen, rossz felfogású, szervezetlen játéka is. A kétségtelenül sokkal nagyobb tudású csapat könnyedén, góljait tetszés szerint szerezve, nagyon simán nyerte a meccset.
Jók: Senki, illetve Montvai Tibor, Ábel Péter, Varga Bence, Irhás Ignácz, Bozsó László.
Sós János: A mai mérkőzésen osztálykülönbség volt a csapatok között.
Dorcsák Zoltán: Egy sportszerű csapat ellen megérdemelten győztünk.
Tiszafüreden most ismét olyan csapat alakult ki, amelyik játékos keretét, erejét tekintve a megyei I. osztályú bajnokság első számú esélyesévé emeli. Egyáltalán nem volt esélyünk, különösen úgy, hogy a védelem közepéről Gácsi Zsolt kisárgult, de ezen a meccsen sokunkat kellemetlen meglepetésként ért az is, hogy a csapat edzője munkahelyi elfoglaltság miatt nem volt jelen, valamint volt még más hiányzó is, de ezek sokkal kevésbé befolyásolták az eredmény ilyen módon történő kialakulását, mint a nevesített két hiányzó. Különösen igaz ez az edzőre, mert már meccs közben egyértelműnek tűnt, hogy öngyilkos taktikát vállalt fel a KESE, ami nagyban segítette kialakulni a horribilis végeredményt.
Nem kezdődött azonnal góllal az összecsapás, de közel tíz perc után kiszakadt a gólzsák és bő fél órát követően már 0-5 állt az eredményjelzőn. Nem szeretném kisebbíteni az osztályhoz képest kiemelkedő ellenfelünk képességeit, de ami hibát el lehet követni azt elkövettük, hatalmas teret adott csapatunk az ellenfélnek a játékához, a nagy kedvvel játszó vendégcsapat pedig eleinte tökéletesen élt lehetőségeivel. Úgy tűnt, hogy a KESE indokolatlanul feltolta a védekezését, és mintha azt a reménytelen célt tűzte volna ki, hogy játékban akar felülkerekedni sokkal jobb képességű ellenfelén. Persze amikor sorozatban jöttek a gólok, ez az önbizalomnak sem tett jót, mentálisan megtörték a csapatot, akik bírták, azok ide-oda rohangáltak a virgonc füredi csatárok között, a többség viszont döbbenten nézte a történéseket, és ólomlábakon közlekedett a pályán. A félidő végén még kaptunk egy gólt, így 0-6 volt a szünetben, ez is leginkább annak volt köszönhető, hogy a hat gól ellenére Csontos Ádám volt csapatunk legjobbja, és több ziccert hárított, illetve a fölényes vezetés tudatában már a füredi csatárok sem mindig koncentráltak kellőképpen.
A szünet sem hozott jelentős változást, tíz perc gólcsend után jöttek az újabb gólok, az újabb helyzetek. Csapatunk igazi edzőpartnerré süllyedt a mérkőzésen, annak is a kevésbé izmos fajtájából, mert túl nagy erőfeszítést nem igényelt a Füred részéről, hogy nagy fölényben, igazi macska-egér játékot mutasson be a nagyon enervált KESE ellen. Potyogtak a gólok, a pályán kívül lévőket kisebb sokk érte, mint a bentieket, ezért sokan már azért szorítottunk, hogy legalább a Fürednek a Jánoshida elleni meccsét ne übereljük meg, ne kapjunk kilencnél többet. Sajnos ezt sem sikerült kiszurkolni, mert az utolsó tíz percben megkaptuk a tizedik, majd a lefújás előtt a tizenegyedik gólt is, így élesben tesztelhettük, hogy tíz fölött hogyan mutat az eredményjelző. Kár, hogy erre így került sor, és nem a másik oldalon volt a kétjegyű szám.
Csapatunk elsősorban fejben veszítette el ennyire nagy arányban a mérkőzést. Utáljuk a célfocit, lánykori nevén az antifutballt, de ezen a meccsen csak ilyennel lett volna esélyünk szorosabb eredményt elérni. A nálunk semmivel nem erősebb Jánoshida nagyjából abban a percben kapta az első gólját, amikor nálunk 0-5-re ugrott az eredményjelző. Itt, ezen a lapon nem szokott nagy taktikai okoskodás megjelenni, de a félórai gólcsendet a Jánoshida is úgy érte el, hogy 8-9 emberrel védekeztek, a kapujuk elé olyan szinten betömörültek, hogy az egyébként helyzeteit a végtelenségig kijátszó Füred nem tudott érvényesülni az elején. Várható volt, hogy nálunk sem akarnak majd futóbajnokságot rendezni, ezért mi is hasonló taktikával tudtuk volna valamennyire elrontani a játékukat, mint ahogy tette azt például a Fegyvernek is az előző héten. Összességében a mérkőzés most már történelem, még ha nem is annyira egyszerű, de próbáljuk elfelejteni, mert fontos mérkőzések állnak még előttünk.