Karcagi SE – Kunhegyes ESE 1-0 (0-0)
Az előző heti pihenőnap után felfokozott várakozással néztünk a kunsági rangadó elé. Egyrészt az előző mérkőzéseken idegenben sem játszott rosszul csapatunk, másrészt nyáron a karcagi edzőmeccsen is 2-2 lett a végeredmény, amikor a csapatokból mindkét részről csak 1-2 hiányzó volt. Ugyanakkor nem szoktak igazán jót tenni játékosainknak a meccs nélküli hétvégék, amikor már úgy tűnt, hogy sikerült felvenni a ritmust.
A mérkőzés nagyjából úgy folyt le, ahogy ez várható volt. A fiatalabb, jó erőkből álló hazaiak próbálták diktálni a tempót, így a játék képe némi karcagi fölényt mutatott, de a meccs első negyedében nemigen tudtak igazi gólhelyzetet kialakítani a felek. A félidő közepe táján viszont a Karcag hatalmas lehetőséget szalasztott el. Jobboldalon sikerült nekik eljutni az alapvonal közelébe, a begurítás üresen találta az érkező támadót, aki annyira ki akarta helyezni a labdát a bal sarokba, hogy a kapufa tövére lőtte azt, ahonnan a mezőnybe pattant. Ez volt a félidő legnagyobb lehetősége, bár voltak még helyzetek itt is, ott is, de ennyire tiszta lehetőség már nem akadt több. A félidőben 0-0 volt az állás, ami igazságos is volt, meg nem is, a mezőnyben egyenrangú felek küzdöttek, némi fölényéből a Karcag szerezhetett volna inkább gólt.
A második félidőben kicsit határozottabban kezdett a KESE, néhány perc alatt a vezetést is megszerezhette volna. A karcagiak első félidei helyzetéhez hasonlóan mi is jobboldalon vezettünk támadást, Kocsis Tamás gurított középre, Tyukodi Attila azonban ajtó-ablak helyzetben, senkitől sem zavartatva, 5-6 méterről a kapusba lőtte a labdát. A mérkőzésen ez volt a KESE legnagyobb lehetősége. Mezőnyben nagyjából kiegyenlített volt a meccs, a Karcag akarata azonban inkább érvényesült, bár nekünk is voltak apróbb lehetőségeink, de a házigazdának nagyobbak voltak, újabb kapufát értek el, de volt, hogy Csontos Ádámnak nagyot kellett küzdeni a labda megszerzéséért, és olyan is akadt amikor már ő is verve volt, de a labda nem talált utat a kapuba. Ahogy telt az idő, egyre inkább éreztük úgy, hogy csapatunk szerezhet egy pontot a mérkőzésen. Ez az érzésünk a 82. percig élhetett, amikor karcagi támadás végén, kissé jobbról, 8-10 méterről adhatott le kemény lövést egy hazai játékos. A labda combmagasságban találta el kapusunkat, akiről kipattant, a lesgyanús helyzetből induló Szívós Gergő érte el és közelről a hálóba bombázta a 3 pont sorsát eldöntő találatot. Bár volt némi vita, talán még a játékvezetőt rá is lehetett volna beszélni, hogy lesről indult a hazai játékos, de az asszisztens határozottan gólt jelzett. A hátralévő időben a KESE már nem tudott újítani, sőt a hazai csapat harmadszor is eltalálta a kapufát, igaz ennek ekkor már kisebb jelentősége volt.
Összességében a hazai pályán játszó Karcag érvényesítette a papírformát, ha nem is csinált fesztivált, de végső soron megszerezte a sorsdöntő találatot, amivel otthon tartotta a három pontot. A játék képe nem mutatott meggyőző hazai fölényt, de a mi kapunk előtt alakultak ki nagyobb lehetőségek, illetve volt 3 kapufa. A hazai győzelem reális, de kis szerencsével szerezhettünk volna egy pontot, nagy mázlival pedig akár győzhettünk volna. Sokat tett csapatunk a pontszerzésért, de ez nem bizonyult elegendőnek, illetve hiányzott egy kicsi plusz ennek eléréséhez.