2019-2020. évi Megyei I. osztály felnőtt bajnokság 19. forduló

Újszászi VVSE – Kunhegyes ESE 7-1 (2-1)

Nem voltak igazán reális esélyei annak, hogy a stabilan az élbolyban tanyázó Újszász otthonában pontot szerezzen csapatunk. Azt viszont tudtuk, hogy ellenfelünk nem azt a szintet képviseli, mint a Tiszafüred, vagy a Törökszentmiklós, de kimagasló egyéniségek szempontjából akár a Mezőtúrt is ide lehet sorolni. Ellenfelünk egy stabil, igazi csapatként működő egység, amely szorgalmas csapatmunkával jut oda, ahol található, közvetlenül a bajnokesélyesek mögé. Abban bíztunk, hogy az őszi meccshez hasonlóan nagy küzdelemre késztetjük az ellenfelet, szerencsés esetben akár meglepetés számba menő pontszerzést harcolunk ki. Csapatunk keretéből két eltiltott hiányzott, illetve a többiek, akik többségéről nem is igazán rendelkezünk információval. Zártkapus volt a mérkőzés, a meccs előtt, illetve közben a játékvezetők legnagyobb problémáját az okozta, hogy ennek hogyan szerezzenek érvényt, pontos végrehajtási rendelkezések hiányában. Itt volt például a kispadtól eltiltott edzője, illetve 2 eltiltott játékosa az Újszásznak, de a rendezők számából is adódott némi vita, aminek így se, úgy se tudtak érvényt szerezni a játékvezetők. Talán az lett volna a megoldás, hogy mindenki jöjjön a meccsre, aki akar, az a legfeljebb 50-60 ember a minimum egy hektáros területen nemigen fertőzte volna meg egymást se korona vírussal, se korona nélkülivel.

Sok volt a bizonytalansági tényező, ami így is, úgy is hathatott a játékosok lelkére, görcsössé, illetve felszabadulttá is tehette a őket, de úgy látszott ez inkább jó hatással volt a mieinkre, mert a mérkőzés úgy kezdődött, hogy fél perc után akár már vezethettünk volna is, mert ezerszázalékos ziccerünk volt erre. Kocsis Tamás csaknem a félpályáról vezethette több méteres előnnyel a hazai kapura a labdát, de elég sok problémája adódott a szép zöld, de nagyon egyenetlen talajjal, illetve a pattogó labdával, amikor már közeledett az utána futó védő, a talán túl korán, meg nem elég erősen ellőtt labdát a bal alsó sarok elől bravúrral ütötte szögletre az újszászi kapus. Nem sokkal később szép góllal büntette az elhibázott helyzetet a hazai csapat. Nem igazán gólveszélyes pozícióból, jobbról a 16-os sarka irányából, de kicsit távolabbról váratlanul lövésre szánta el magát Jánosik Sándor Balázs, a jól eltalált lövést az erős szél is megnyomta, így a labda védhetetlenül vágódott fejmagasságban a hosszú sarokba. A vezető gólt követően is folytatódott a küzdelmes, időnként keménykedésektől sem mentes játék, amelyben ekkor még egyáltalán volt benne, hogy a végén ekkora lesz a különbség az eredményben. Bár fölényben játszott az erős szél támogatását élvező Újszász, de a KESE is vezetett támadásokat, helyzet mindkét oldalon kialakult. Csaknem félóra telt el a mérkőzésből, amikor növelte előnyét a vendéglátó, egy távoli lövést a szél ismét alaposan megnyomott, kapusunk fogni akarta a labdát, de kissé aláfutott, a labda pedig kicsúszott a kezéből és mögötte esett le, amit közelről Rentler Milán továbbított a hálóba. A mérkőzés a korábbi medrében folytatódott, de néhány perc múlva újabb esemény rontotta az addig sem túl fényes helyzetünket. A pálya közepén, néhány méterrel az újszászi térfélen egy hazai játékos csaknem derékmagasságban nyújtott lábbal csúszott be, ami vagy eltalálta Rózsa Pistit vagy nem, de mindketten a földön voltak, és a pókfociban játékosunk megrúgta a hazai játékost, amiért megkapta a második sárga lapját, így megfogyatkozott létszámmal kellett folytatni a mérkőzést. A játékvezetőnek a mérkőzésen talán ez volt az egyetlen komolyabb hibája, még a hazaiak is elismerték, hogy a sporinak le kellet volna fújni a hazai játékos becsúszását, akkor pedig nem lett volna a kiállítás. Érdekes módon a szünetig hátralévő közel tíz percben egyáltalán nem látszott a létszámbeli különbség, sőt a félidő végén még sikerült a szépítő gólt is megszerezni.Tyukodi Attila kapott jó kiugratást, jobbra eltolta a labdát a kimozduló kapus mellett, majd 10 méterről éles szögből a kapuba helyezett.

Az első félidőben a hátszéllel játszó Újszász játszott fölényben, de ez egyáltalán nem volt nyomasztó, sőt a helyzetek alapján nyugodtan lehetett volna döntetlen az állás. Az első félidő utolsó tíz percére emberhátrányba kerültünk, de ennek az időszaknak a képe sem jelezte, hogy eldőlt volna a mérkőzés, az pedig végképp nem látszott, hogy ekkora lesz a gólokban megmutatkozó különbség a végére. Bíztunk abban is, hogy a szél támogatásával könnyebb lesz a kapunk előteréből előrehozni vagy elrúgni a labdát, támadójátékunkban pedig az első játékrészhez hasonlóan benne lesznek a helyzetek, és azokat hatékonyabban tudjuk kihasználni, mert a félidő legvégén lőtt gólunkhoz 4-5 helyzet kellett. Az Újszász pedig egy bombagóllal és egy szerencsés találattal vezetett, mindkét találatban jelentős szerepet játszott a szél. Elhangzott a szünetben egy mondat, amelynek a végén igen komoly jelentősége lett, mégpedig, hogy ne menjünk neki az Újszásznak ész nélkül az egyenlítés érdekében, mert akkor biztosan több gólt is fogunk kapni.

A második félidőben a térfélcsere, a szél támogatása, nem okozott jelentős változást a játék képében. Inkább a hazai csapat kezdeményezett, a kapuk előtt azonban nagyjából egyenlő számban alakultak ki lehetőségek. Ez a játék bő negyedórán át tartott, közben mindkét csapat előtt alakultak ki lehetőségek, a mieink nem tudtak élni a kialakított helyzetekkel, a kapusunk viszont ekkor már bőven jóvátette a második gól előtti bizonytalankodását, de a 63. percben eldőlt a meccs. Mégpedig úgy indult, hogy komoly lehetőségünk adódott az egyenlítésre, a végén Tyukodi Márk közeli lövése kipattant vagy a kapusról, vagy egy védőről, a gyors ellentámadásból pedig Hegedűs Milán szerzett gólt. Ez találat fordulópontot jelentett a mérkőzésen, mert eddig az volt a kérdés, hogy a megfogyatkozott létszámú csapatunk nagy bravúrral ki tud-e egyenlíteni, ezután azonban már csak a különbség volt kérdéses. Nagyjából 3-4 percenként jöttek a hazai gólok, amelyekben többnyire komoly védelmi hibák, felelőtlenül eladott labdák is szerepet játszottak. A 66.percben Nagy Csongor Attila, a 69. percben Veréb Dániel, a 74. percben pedig ismét Nagy Csongor Attila írta be nevét a gólszerzők közé, csapatunk ekkor teljes zavarban volt, lehet, hogy ekkorra a fáradság is kijött, hiszen a mérkőzésen közel 55 percet emberhátrányban játszottunk, de a fizikainál jobban kiütközött a mentális kimerülés, mert szinte nem is volt olyan kapott gól, amelyikben nem lett volna jókora baki a KESE játékosai részéről. Az utolsó negyedórára sikerült többé-kevésbé rendezni a sorokat, az is lehet, hogy a hazai játékosok is megelégedtek az eredménnyel, de a lényeg, hogy a negyedórás rövidzárlat véget ért, kiegyenlítettebb mederben haladt a mérkőzés a lefújás felé. A mérkőzésnek a kiegyenlítettebbé válása azonban nem zavarta meg Jánosik Sándor Balázst abban, hogy a 87. percben szerzett második góljával kialakítsa végeredményt.

Aki csak a végeredményt látja azt gondolja, hogy ez a meccs teljesen sima volt, a papírformának megfelelően alakult. Egyáltalán nem így volt. Már fél perc után vezetést szerezhettünk volna, ezután egy hátszeles bombagóllal vezetett az Újszász, de a tabellán az élmezőnyben található hazai csapat nem volt döntő fölényben, sőt a félidő egészét tekintve, talán több és nagyobb lehetőségünk volt, mint a vendéglátónknak. Különösen, hogy a második gólban az erős szélen kívül némileg a kapusunk is benne volt, hiszen a kezéből a csaknem a gólvonalon álló csatárok elé hullott a labda. Jött a vitatható kiállítás, ami még szintén nem jelentette az összeomlást, hiszen sokadik helyzetünkből sikerült a szépítő gólt megszerezni. A második félidőben 18 percig szervezetten, kevés hibával játszottunk, még egyenlítési lehetőségeink is adódtak, a hazaiak harmadik gólja azonban megtörte csapatunkat, mert ezt követően közel negyedóráig a padlón voltunk, sorba jöttek a hibák, amelyeket jól használtak ki a hazaiak, sőt még Magi Máté bravúrjai is kellettek, hogy ne legyen nagyobb a zakó, de ebben az időszakban már semmi nem sikerült, sőt volt olyan gól, amelyet olyan szituáció előzött meg, amikor a labda bárhova pattanhatott volna, de az éppen a gólhelyzetben álló újszászi játékost találta meg, tehát a szerencse is elpártolt tőlünk. Összességében bő egy órán keresztül jól álltuk a sarat, de ezután negyedórára fejre állt a rend, amelyből nagyon jól jöttek ki a hazaiak, az utolsó negyedórában már mindkét fél elfogadta az eredményt, így csak a végeredményt kialakító találat született meg, a meglehetősen demoralizált állapotba került csapatunk ellen.

Most meglehetÅ‘sen bizonytalan napok következnek. LegvégsÅ‘ esetben az sem elképzelhetetlen, sÅ‘t valószínűsíthetÅ‘, hogy a jövÅ‘ héten már nem lesz mérkÅ‘zés. A koronavírus járványra hivatkozással az MLSZ tegnap felfüggesztette az utánpótlás bajnokságokat. Innen már csak egy lépés, hogy a felnÅ‘tt bajnokságok is felfüggesztésre, vagy beszüntetésre kerüljenek, ahogy ez már jelenleg is van Európa legtöbb országában. A folytatás tele van kérdÅ‘jelekkel…