Törökszentmiklósi FC – Kunhegyes ESE 6-2 (4-1)
A Tószeg elleni nagy lehetőség elpazarlása után Törökszentmiklósra szólított bennünket a sorsolás. Ellenfelünk az előző bajnokságot az NB III-ban töltötte, bár jelentős változások történtek a keretükben a kiesést követően, de azért maradtak néhányan hírmondónak a harmadosztályú csapatból. Teljesítményük változó, kikaptak az egyik bajnokjelölt Tiszaföldvártól, simán verték az idén élcsapattá előlépett Jánoshidát, vérszegény egygólos különbséggel verték a tabella alján található Szajolt és Jászárokszállást, kikaptak Kunszentmártonban, de a legmeglepőbb eredményük a Jászberény II. elleni hazai 3-3 volt. A többi csapat ellen gyűjtögették a pontokat, így a tabellán a szoros középmezőnyben találhatók. Törökszentmiklóson hagyományosan szokott menni csapatunknak a játék, ezért bíztunk abban, hogy meglephetjük a hazai gárdát, ami esetleges pontszerzésben is megnyilvánul.
A mérkőzés több szakaszra bontható, amelyek egészen más képet mutattak a mérkőzésről, illetve a mérkőző csapatokról. Az első tíz percben kifejezetten jól játszott a KESE, bár még a TFC is csak ismerkedett a körülményekkel és az ellenfelével. Zártan védekezett csapatunk, ebből próbált gyors ellentámadásokat vezetni, és az elképzelésünk ebben az időszakban bejött. A mezőnyben is már ekkor láthattuk, hogy a játékvezetők nem igazán kedvelnek bennünket, meglepő dolgokat nem fújt be nekünk a spori, de a legfelháborítóbb hibája a játékvezetőnek és asszisztensének, amikor 6. percben nem adtak meg javunkra egy teljesen egyértelmű és nyilvánvaló kezezésért egy büntetőt. Ez az időszak egy olyan hazai góllal zárult, amelyet megelőzött egy komoly fegyelmezetlenség a részünkről, a tizenhatoson belül megszerzett labdából helyzet lett, amit biztosan értékesített Ladányi Dániel. Ezt követően egy olyan 12 perc következett, amivel eldőlt a mérkőzés, sőt jó nagy vereség nézett ki, mert a 23. percben már 4-0 volt az eredmény a TFC javára. Ebben az időszakban nagy káosz volt a védekezésünkben, játékosaink nemigen tudták, hogy merre vannak arccal, a gólokat komoly védelmi hibák előzték meg, Lucza Tamás pedig mesterhármast ért el. A félidő közepétől összeállt a védelmünk, talán a biztos vezetés tudatában a hazaiak lendülete is alább hagyott, ezért az első félidő második fele már teljesen kiegyenlített játékkal telt. Gólhelyzet ugyan nem nagyon alakult ki egyik kapu előtt sem, de a 41. percben Balajti János vagy 20 méterről kilőtte a miklósi kapu jobb alsó sarkát, így 4-1 lett az állás a szünetre.
A második félidőre – a meccs utóbbi időszakában látottak alapján talán indokolatlanul – hármat is cseréltünk, de ez nem igazán látszott meg a játékon. Negyedóra után ismét gólt szerzett a TFC, Lucza Tamás megszerezte a negyedik gólját is, így már megint azt kellett figyelni, hogy ne legyen teljes kiütés a vége, bár a játékban nem volt annyira benne, de egyrészt a Miklós uralta a játékot, és veszélyesnek tűnő akció is inkább a mi kapunk előtt alakult ki. Ráadásul egyre bosszantóbb volt, hogy a játékvezetés is az erősebb, biztosan vezető hazai csapatnak kedvezett. Ez pedig akkor lett jelentősebb, amikor egy tévesen lefújt lest követően az asszisztens és Csörögi Csaba között lezajlott beszélgetés végén a partjelző kiállíttatta középpályásunkat. A játék képe a hazaiak létszámfölénye ellenére sem változott jelentősen. Vagy 15 perc után újabb bennünket sújtó ítélet történt, amely az eredményt is befolyásolta, valamint újabb kiállítást hozott maga után. A félpálya környékén, közvetlenül a kispadunk előtt, miklósi szabálytalansággal indult az akció, megkockáztatom, hogy még a sárga lap sem lett volna meglepő. Reklamáló játékosaink között a jobboldalon tört be a büntetőterületünkön belülre a hazai támadó, akit a jégkorongban dicséretes bodicsekkel lökött fel Szőke Imre, amiért büntetőt kapott a TFC, Imi pedig sárga kártyát, amely már a második volt, így megint kiállítás lett a vége a dolognak. A szabálytalanság – nem hokiról, hanem fociról lévén szó – aligha vitatható, ellenben nehezen fogadható el, hogy az akció elején a hazai játékos a kezét is használta, talán még meg is ütötte a mi játékosunkat, mégis tovább ment a támadás, aztán tizenegyes, gól, ráadásul kiállítás is lett belőle. A büntetőt Ladányi Dániel biztosan értékesítette, így keretbe foglalta a hazai csapat góljait, de még nem volt vége, közel tíz percet kellett még kihúzni újabb bekapott gól nélkül. Ezt a célt sikerült teljesíteni, sőt túlteljesíteni. A kettős előnnyel nemigen tudott mit kezdeni a TFC, a KESE játékosai pedig az utolsó percekre egészen taktikus játékot mutattak a védekezésben is, de az ellentámadásoknál is. Így sikerült Fábián Bence révén egy mutatós kontratámadás végén újabb gólt szereznünk, ezzel némileg kozmetikázni az eredményen.
A mérkőzés után meglehetősen sok szó esett a játékvezetésről, illetve azokról a hibákról, amelyek befolyásolták az eredményt. Bár mondtak néhány dolgot magyarázkodásként, de a történteket nem a valóságnak megfelelően adták elő, félre magyarázták, nyilvánvaló volt, hogy hibáikhoz utólag találták ki a filozófiát. Az edzői nyilatkozatot pedig az újság hozta le hiányosan, amelyet esetleges következmény miatt nyilatkozta az, aki.
Gergely Mátyás: Örülünk a győzelemnek, és örülünk annak, hogy egy újabb fiatal játékos bemutatkozhatott nálunk.
Szabó György: Kétségtelenül jobb csapat a Törökszentmiklós, megérdemelten nyerték meg a mérkőzést. Éppen ezért érthetetlen, hogy az eredményt jelentősen befolyásoló hibáival miért sújtott bennünket a játékvezetés. (Az újság csak az első mondatot hozta le, a másodikat saját megfontolásukból nem, ezzel pedig teljesen átalakították a nyilatkozat mondanivalóját.)