Kenderesi VSE – Kunhegyes ESE 1-2 (1-0)
Az elÅ‘zÅ‘ heti elkeserÃtÅ‘ játék és eredmény után az volt az összegzés lényege a jövÅ‘t illetÅ‘en, hogy csapatunk játékában több dolognak nagyon meg kellene változni az eredményesebb folytatás érdekében. Hétközben úgy tűnt, hogy nem volt elég nagy a CserkeszÅ‘lÅ‘ elleni pofon, mert játékosaink hozzáállása nem igazán változott, különösen a péntek esti edzésen megjelent létszám volt siralmas, hiszen ekkor már nemigen lehetett iskolai elfoglaltságra hivatkozni, aki akart az tudott volna edzeni a hideg, esÅ‘s idÅ‘ ellenére is. Azért nem akármilyen mérkÅ‘zésre készülÅ‘dtünk, túl azon, hogy nagyon régen szereztünk már pontot, egy olyan régi riválissal csaptunk össze, amelyre a korosabbak még úgy emlékeztek, hogy micsoda meccseket játszott egymással régen a KESE és a MEDOSZ. Sajnos nem minden játékosunk érezte át a helyzet súlyát, a pontszerzési kényszert és a becsületbeli ügyet, amellyel saját magunk felé tartozunk.
Úgy indult, hogy a játék irama, pontossága, a fegyelem és a lelkesedés a múlt heti szinten maradt. Ez azért kifejezetten bosszantó, mert ugyanazok a játékosok a hétközi edzéseken nagy iramú, kemény edzésjátékokat mutatnak be, a bajnoki meccsen pedig mintha nem is ugyanazokat a játékosokat látnánk. Szóval ment a kispadról folyamatosan az instrukció, hogy próbáljunk már iramban és keménységben úgy játszani, mintha edzésen lennénk. Nagy küzdelem folyt a pályán, amiben egyik csapat sem tudott a másik fölé kerekedni, a kapuk előtt nem alakult ki igazán veszélyes helyzet, pedig csordogáltak a percek, elérkeztünk a félidő közepéhez.
23. perc: KESE támadás bontakozott ki a jobboldalon, Andusek József kapott indÃtást a jobbszélen, a tizenhatos oldalvonalán belül az alapvonalig vezette a labdát, laposan lÅ‘tte be a kapu elé. A nagy tumultusban a labda Kocsis Tamáshoz került, akinek az ötösrÅ‘l leadott nem túl izmos lövése a kapuba jutott. A nagy ünneplés addig tartott, mÃg az egyes asszisztens jelzésére a játékvezetÅ‘ érvénytelenÃtette a gólt. Szerinte – és a korábban nálunk is játszó SÃpos Bálint szerint is – a lesen álló Varga Bence beleért a kapuba tartó labdába. Nem akarom ragozni, Bence állÃtja, hogy nem ért a labdához, de ezt még a játékosaink közül is vitatják. A lényeg, hogy sok, legalább 5-6 játékos volt a hazai ötösön belül, többen a gólvonal környékén, játékosunk vagy érintette a labdát, vagy nem, de a gól helyett szabadrúgás lett az Ãtélet kifelé les miatt.
24. perc: Játékosaink egy része, illetve a kispad is még a lest vitatta, amikor elsÅ‘ komolyabb védelmi megingásunk után a jobb oldalon Baktai Balázs kapott remek indÃtást, a ziccerbÅ‘l pedig magabiztosan lÅ‘tte a labdát a kapunkba. 1-0.
28. perc: Még éppen kóstolgattuk, hogy miként játszunk majd hátrányban, amikor a kenderesi térfélen, a felezÅ‘n vagy tizenöt méterrel túl bedobást dobhattunk. A már emlÃtett egyes asszisztenstÅ‘l négy méterre a hazai játékos két kézzel ölelte át játékosunkat, akinek a nagy ölelésben esélye sem volt megtartani a labdát, amibÅ‘l támadás indult, ennek végén pedig a kenderesi csatár a kapunktól vagy 35 méterre eltolta a labdát Kovács GergÅ‘ mellett, aki nemes egyszerűséggel felrúgta. A játékvezetÅ‘ azonnal piros lapot mutatott fel játékosunknak. Ez csak annyiban vitatható, hogy GergÅ‘ nem egyértelműen volt utolsó játékosunk, hiszen belül, nagyjából egy vonalban ketten is voltak, Szabó Dávid és Kis Attila. Még fél óra sem telt el és létszámhátrányba kerültünk, most már azzal a gondolattal is barátkoznunk kellett, hogy milyen lesz kilenc mezÅ‘nyjátékossal játszani tÃz ellen.
Aztán kiderült, hogy csapatunknak egyáltalán nem tett rosszat a túlzottan eseménydús öt perc. Ugyanis elkezdtünk nagyobb iramban, határozottabban, és nem utolsósorban nagy lelkesedéssel játszani. A hazai csapat nem tudott mit kezdeni a létszámban jelentkező fölényével, a játékon egyáltalán nem látszott semmi különbség a javukra, a KESE fegyelemmel és lelkesedéssel pótolta a hiányzó játékosát. A csúszós mély pályán nagy küzdelem volt, az iramra sem lehetett panasz, kevés támadás hordozott magában gólveszélyt, mindkét csapat előtt adódott egy-egy nagy lehetőség, a mi kapunk előtt Posta Alex óriási ziccerben védett bravúrral, a hazai kapu előtt pedig egy jobboldali szöglet után a lecsorgó labda Szabó Dávid elé pottyant, aki vagy 5 méterről reflexből a kapu felé rúgta, de egy mezőnyjátékos kivágta a gólvonalról a labdát. Bár nem tudtuk, hogy a meccs végén ekkora örömben lesz részünk, de a szünetben hátrányban sem gondolta senki közülünk, hogy elment volna a meccs, mert a félidő második felében egy eddig nagyon eltitkolt arcát mutatta a csapatunk.
Szünet után folytatódott a csoda. Csapatunk masszÃvan, fegyelmezetten és határozottan védekezett, de egyáltalán nem ebben merült ki a játéka. Támadásokra is futotta, egyáltalán nem lehetett észrevenni, hogy egy játékossal kevesebben vagyunk. Teltek a percek, de érezni lehetett, hogy nem 1-0 marad a végeredmény.
55. perc: SzépségdÃjas góllal sikerült egyenlÃtenünk. Egy megszerzett labdából Kocsis Tamás kapott mélységi indÃtást a baloldalon. Bár maga is kapura törhetett volna, a tizenhatos sarka környékérÅ‘l keresztbe lÅ‘tte a labdát a kapu elÅ‘tt, az érkezÅ‘ Tyukodi Attila pedig kissé jobbról 8 méterrÅ‘l kapásból a kapuba lÅ‘tte a labdát, a röviden helyezkedÅ‘ kapusnak esélye sem volt átérni a másik oldalra. 1-1.
Ha lehet Ãrni még inkább mozgósÃtotta erejét a KESE, az emberelÅ‘nyben játszó Kenderes nem tudott érdemben változtatni, hatalmas küzdelem volt a nehéz talajú pályán, de húsz percig leginkább csak a mezÅ‘nyben folyt a küzdelem gólveszély csak ritkán alakult ki. Ebben az idÅ‘szakban Tyukodi Attila révén újabb lesgólt szereztünk, jó indÃtással robbant ki a védÅ‘k közül, majd a kapuba bombázta a labdát, most azonban a kettes asszisztens Ãtélte úgy, hogy már lesen volt az indÃtás pillanatában. Nem a mi oldalunkon volt az akció, nem tudtuk megÃtélni, Attila nagyon a védÅ‘k mögött volt, amikor átvette a labdát, de ellentétesen mozogtak a játékosok, Ãgy pedig ez önmagában nem sokat jelent. A mi szemszögünkbÅ‘l inkább lesnek látszott, mint nem.
75. perc: Felkerült a pont az i betűre. Egy felÃvelt labdát a hazai kaputól vagy 12 méterre ütött a mezÅ‘nybe a kapus, amely Sztojka Jánoshoz került a kaputól vagy 35-40 méterre, többen is biztatták, hogy üres a kapu, Janika nem tétovázott, és szép technikai megoldással az üresen maradt kapuba emelte a labdát. 1-2.
A meccs utolsó negyedórájára rákapcsolt a Kenderes. Kicsit nagyobb nyomás nehezedett ránk a védekezésnél, de korántsem szorultunk be, sÅ‘t – igaz pontrúgások után – csaknem sikerült növelnünk az elÅ‘nyt. ElÅ‘bb egy baloldali szöglet után Szabó Dávid 4 méterrÅ‘l leadott fejese a baloldali kapufát találta el, majd néhány perc múlva egy jobboldali szöglet után a lecsorgó labda pattogott ide-oda pár méterre a gólvonaltól, utoljára megint a Dávid sÃpcsontját érintve pattant a labda az alapvonalon túlra. Az utolsó percekre már nagyon nagy volt a nyomás rajtunk, többször is veszélyes helyzet – nem ziccer – alakult ki a tizenhatosunk környékén, de a kapunkat nem találták el a hazaiak, Ãgy védeni sem kellett a kapusunknak. A körülményeket figyelembe véve nagy fegyvertény hajtott végre csapatunk.
Óriási lelkesedéssel, fegyelemmel és akarattal 60-65 percet emberhátrányban játszottunk és egygólos hátrányból megfordÃtottuk az eredményt. Ezért mindenképpen elismerés jár, de maradjunk két lábbal a földön, mert ezzel csak azt bizonyÃtottuk be, hogy megfelelÅ‘ mentalitással többre is képes lenne a csapat, mint amit eddig mutatott.