Jászárokszállási VSE – Kunhegyes ESE 1-0 (1-0)
Úgy érkeztünk a bajnokság őszi szezonjának utolsó mérkőzéséhez, hogy pontszámban nagyon elmaradtunk a tervezettől, mégis egy sikeres zárómérkőzés azt jelenthette volna, hogy helyezésben mégis teljesül a minimumként megjelölt 12. helyezés. Ehhez azonban semmiképpen sem lehetett volna vereséget szenvedni Jászárokszálláson. Ellenfelünk a jelenlegi és az előző bajnokságot leszámítva az osztály meghatározó csapata volt. Az őszt végig a mezőny utolsó negyedében töltötték, hozzánk hasonlóan a sok fiatal játékost néhány rutinosabb egészíti ki. Utólag leírható, hogy a Jászárokszállás sem véletlenül található a tabella alsó részén. Az utóbbi tíz év leggyengébb Jászárokszállását láthattuk, akik a meccs végén nem véletlenül, hanem teljes joggal ünnepelhették a vérszegény játékkal elért egygólos győzelmet. Persze ehhez kellett egy szintén halovány teljesítményt nyújtó KESE is, amely jóval több lehetőségéből képtelen volt gólt elérni.
A mérkőzést egy rendkívül csúszós, kellemetlen pályán rendezték meg, ami többé-kevésbé megfelel a december elejének. A hazaiak léptek fel támadóbb szellemben, de semmi különbség nem látszott a csapatok között. Úgy tűnt, hogy inkább a KESE akarata szerint alakul a mérkőzés menete. Bár a két csapat derekasan küzdött, azért a játék színvonalán látszott, hogy a mérkőzés nem a bajnoki érmekről dönt. A kemény – időnként durvaságoktól sem mentes – játékban a kapuk ritkán forogtak veszélyben, kisebb lehetőség mindkét oldalon kialakult. A legnagyobb helyzet a KESE támadói előtt adódott, Varga Bence és Kocsis Tamás ketten vezethették a hazai belső védőre, aki ügyes helyezkedéssel akadályozta meg a ziccer kialakulását. Nagy bosszúság volt, mert ha Kocsis Tamás időben megkapja a labdát, akkor zavartalanul a kapuig vezethette volna, mert más hazai játékos a környéken sem volt. Már úgy tűnt, hogy gól nélkül lecsorog az első félidő, amikor több apró helyezkedési hiba, valamint egy feleslegesnek tűnő fault miatt szabadrúgáshoz jutott az Árokszállás, baloldalon, az oldalvonaltól pár lépésre, az alapvonaltól vagy 35-40 méterre. A beívelés után ide-oda pattogott a labda, amely végül hazai játékost talált meg, aki 8 méterről , fordulásból a kapu közepébe emelte. Így aztán hazai vezetéssel vonulhattak a szünetre a csapatok.
A fordulást követően egy más, nekünk sokkal jobban tetsző mérkőzést láthattunk. A KESE lényegesen agilisabban lépett fel, próbált többet kezdeményezni, támadóbb szellemű játékot mutatott. A mérkőzésnek ez a képe tulajdonképpen az egész második félidőt jellemezte. A motiváltabb játék viszonylag hamar eredményt is hozhatott volna. Történt, hogy egy szöglet után az egyik hazai játékos a büntető területen belül feleslegesen, de egyértelműen buktatta az egyébként már saját kapuja felé elinduló Szőke Imrét, amiért a játékvezető határozottan büntetőt ítélt. Tyukodi Attila végezte el a tizenegyest meglehetősen rosszul, mert lövése nem volt se erős, se jól helyezett, a kapu baloldalába tartó labdát a hazai kapus könnyedén kiütötte. Még szinte be sem fejeztük a bosszankodást az ajándékba kapott lehetőség elpuskázása miatt, amikor a másik oldalon meglehetősen nagyvonalúan kompenzált a játékvezető. Az álló Rózsa Sándornak nekihátrált a labdát levenni készülő árokszállási csatár, amiért hosszú hezitálás után megint büntetőt ítélt a játékvezető. A hazai végrehajtó játékos sem állt feladata magaslatán, mert a középen álló Posta Alex kezébe lőtte a labdát. Némileg megzavarodtak a csapatok, de folytatódott a korábban látott játék, fölényben játszott a KESE, gyakorlatilag alig jutott el kapunkig a Jászárokszállás, de hátul jól tömörültek a hazai védők, vagy ha már túl jutott a labda az egyébként jól védő hazai kapuson, akkor mindig volt aki megakadályozta, hogy a hazai kapuba kerüljön a labda. Igaz viszont, hogy gólhelyzetig csak ritkán jutottak el támadásaink, ami nem jelenti azt, hogy ne lett volna 4-5 lehetőségünk is az egyenlítésre, vagy akár az eredmény megfordítására is. Kétszer is előfordult, hogy a kapus már verve volt, de a védők kirúgták a kapuba tartó labdát. A legnagyobb lehetőségünk az egyenlítésre az volt, amikor 2 másodperc alatt kétszer lőhettük tiszta helyzetből a hazai kapura a labdát, előbb Fábián Bence 13 méterről bombázta a kapusba, majd a kipattanóból Varga Bence 9 méterről ismét a dermedten, a kapu közepén álló kapust találta el, de ha valakinek úgy jobban tetszik, akkor két hatalmas bravúrral akadályozta meg a hazai kapus, hogy egyenlítsen a KESE. A mérkőzés az utolsó pillanatig nyílt volt, a második félidőben látottak alapján teljesen megérdemelt lett volna a pontszerzésünk, de az se lett volna igazságtalan, ha megnyerjük a mérkőzést. Nem volt véletlen, hogy a kibrusztolt minimális különbségű győzelem után a hazai csapat a pályán hosszasan ünnepelt. De sajnos volt okuk rá.
A mérkőzésen látottak alapján nem érdemelt vereséget csapatunk, de ennyi helyzetből illett volna legalább egy gólt szereznünk. Egy egyébként bőven megdolgozott soványka döntetlen pedig azt jelentette volna, hogy két hellyel előrébb telelünk a tabellán, ami ugyan nem jelenti azt, hogy ettől sokkal jobb csapat lennénk, de egyrészt ha csak a helyezést nézzük sokkal jobban mutat, másrészt júniusban ennek a két helyezésnek sokkal nagyobb jelentősége lehet. De ha már említettem az elején, akkor az sem utolsó szempont, hogy a csapat legalább helyezésben elérte volna a minimálisan kitűzött célt, a 12. helyezést, még ha a megszerzett pontokat illetően el is maradt a várakozástól.