Jánoshida SE – Kunhegyes ESE 2-2 (1-1)
A télen volt némi mozgás csapatunk keretében, de jelentős változás nem történt, ahogy tudomásunk szerint tavaszi első ellenfelünk, a Jánoshida kerete is nagyjából változatlan maradt. Érdekességként megjegyzendő, hogy egyik oldalon sem az 1. fordulóban védő kapus állt a kapuba, nálunk a debütáló Csík Richárd, míg a hazaiaknál az előző meccs első gólját szerző Hegedűs Milán próbálta megvédeni a góltól a kapuját. Furcsán hangozhat, hogy mezőnyjátékos védett a hazaiaknál, de egyáltalán nem idegen számára a poszt, utánpótlásként, illetve felnőttként is többször kipróbálta magát a háló előtt. Nyáron jó meccsen a pályán 0-2 volt az eredmény a mi szempontunkból, de a folytatásban, a versenybizottság nekünk adta a három pontot. Így végül 3-0 lett ide, amiért a játékosoknak nem kellett tenni semmit, igaz a pályán nem mozogtak rosszul, de összességében a Jánoshida csapatát több volt NB-s, sőt NB II-es, NB I-es múlttal rendelkező játékos erősíti, nem beszélve a két volt megyei I-es gólkirályról, akik ugyan nem mai fiúk már, de rutinos, még mindig gólveszélyes játékosok.
A mérkőzést a még téli álmát alvó, zölden kiváló minőségű füves pályán rendezték, amely az évszakhoz képest nagyon jó volt, de zölden nemcsak szebb, hanem csaknem tökéletesen jó. A vendégek kezdtek határozottabban, az első percekben játékosaink keresték a helyüket, míg megtalálták eltelt pár perc, túl sokan voltak hátul, a középpályán ötlettelenül szaladgáltak, elől pedig egyetlen támadónk esélytelen volt a többszörös túlerőben lévő hazai védőkkel szemben. Ennek aztán következménye is lett.
8. perc: Egy középpályán eladott labdából indult a hazai támadás. A kapu elé ívelt labda jócskán kipattant kapusunkról, egészen a tizenhatosig, amiből egy grundfoci jellegű közelharc lett, végül Angyal Csaba vagy 12 méterről célozta meg a kaput, lapos lövése egy védőnkön lelassult ugyan, de végül a baloldali kapufa mellett a hálóba pörgött. 1-0.
A hazaiak vezető gólja után kiegyenlített lett a játék, a mezőnyben is helyükre kerültek a játékosaink, elképzelhető, hogy a Hida is nagyobb energiát fektetett a vezetés megtartására, de egyértelműen látszódott, hogy a KESE nem adta még fel a meccset. Támadásaink azonban nagyon erőtlennek tűntek szélsőink túlságosan mélyen visszahúzódtak, a középsők pedig túlságosan magára hagyták egyetlen csatárunkat. Időnként az vitt némi lendületet játékunkba, amikor valamelyik belső védőnk megiramodott, vagy amikor a védekező középpályás Rózsa Sándornak volt bátorsága hosszú indításra. Az első igazi helyzetünk Kocsis Tamás nevéhez fűződik, aki vagy 40 méter lendületes futás után máris ziccerbe került, de a jól kifutó hazai kapus bravúrral védte a jobbról vagy 8 méterről leadott lövést. Ez volt az első igazi ziccer, amit már valami igazi támadófocira emlékeztető játék előzött meg. Aztán pár perc múlva láthattunk még egyet.
40. perc: Kocsis Tamás most a baloldalon iramodott meg, az alapvonalig vezette a labdát, a kapu irányába fordult, jól gurított a rövid oldalon érkező Csörögi Csaba elé, aki 8 méterről kapásból, laposan lőtte a rövidbe a labdát. 1-1. Szép támadás volt.
A félidőből fennmaradó pár percben már nem történt említésre méltó esemény, így reális döntetlennel vonultak szünetre a csapatok, mivel az elején a hazaiak voltak aktívabbak, a játékrész második felében viszont veszélyesebb volt a KESE, és megérdemelten egyenlített.
A második félidő nem sok újat hozott sem a mérkőzés iramát, sem a játék képét illetően sem. Valamivel kezdeményezőbb volt ugyan a Jánoshida, de igazából egyenrangú ellenfelek küzdelmét láthattuk nem túl gatyaszaggató iramban. A játékrész első felében nem sok izgalomra okot adó dolgot láthattunk, igazából ebben az időszakban a kapusokra csak statiszta szerep hárult. A mérkőzés utolsó negyedére azonban már mindkét kapu előtt láthattunk gólveszélyes eseményeket is, ami elsősorban annak volt köszönhető, hogy mindkét csapat szerette volna megszerezni a győzelmet, ezért némi kockázatot is felvállalt. Másrészt a végére mindkét oldalon mutatkoztak fáradtságra utaló jelek, elsősorban a figyelem hiányosságai játszottak szerepet a gólhelyzetek kialakulásában. Előbb a Jánoshida szerezhette volna meg a vezető találatot. Kapusunk előbb egy közeli éles szögből leadott lövésbe dobta bele magát, majd egy 15 méteres kemény lövést tolt szögletre a léc alól. A legnagyobb hazai lehetőségnél azonban a szerencse volt a döntő. Egy baloldali szöglet utáni játékhelyzetnél a labda átszállt a hosszúra, ahol hidai játékos szerezte meg, majd ívelte vissza a másik oldalra a kapu elé, közben minden játékosunk a beadó játékos irányába mozdult, a teljesen elcsúszott védekezésünk mellett 2 hazai támadó is üresen maradt. Szerencsénkre a rosszabb helyzetben lévő csatár elfejelte a számára egyébként túl magasan érkező labdát a gyakorlatilag üres kapu mellett, ugyanakkor a beadás a másik érkező hazai csatárnak tökéletes lett volna, hiszen öt méterről kellett volna a kapunkba passzolni a lehulló labdát. Meccslabdánk nekünk is volt, de Fábián Bence balról vagy 7 méterről óriási helyzetben centikkel elcsavarta a labdát a hosszú felső sarok mellett. A helyzeteken kívül azonban láthattunk még gólokat is.
89. perc: Egy jobboldali beívelés után a kapunak háttal álló Pékó Richárd elé pattant a labda, aki 8 méterről fordulásból a kapu jobb oldalába bombázta. 1-2. Felcsillant a bravúr lehetősége, de sajnos nem volt még vége a meccsnek.
94. perc: A bemutatott hosszabbításra figyelemmel az utolsó akció megmentette a hazai csapatot a vereségtől. Jobboldalon vezetett támadást a Jánoshida, Tyukodi Roland aláfutott a labdának, így a labda középre került, a tizenhatos vonalról leadott első lövés visszapattant egy lábról, a második lövésnél egy védőnk – talán Kovács Gergő – vetődött a labda útjába, de a blokkolás után sem szabadult fel a kapunk, Tóth Benjamin elé pattant, aki 14 méterről laposan bombázta a kapu jobboldalába. 2-2. A játékvezető a középkezdés után 2 másodperccel lefújta a mérkőzést.
A találkozó előtt örömmel kiegyeztünk volna a döntetlennel, de az utolsó pillanatokban bekapott gól miatt elmaradt győzelem nem esett jól, mint ahogy a megszerzettnek gondolt három pontból kettő elveszítése miatt kissé savanyú a szőlő. Az igazság az, hogy nincs valós okunk a kesergésre, a nagyobb nevekből álló Jánoshida ellen vállalható játékkal szereztünk egy pontot, amely igazából megfelel a játék képének, illetve a kialakított helyzetek számának. Tény, hogy kis szerencsével bravúros győzelem is lehetett volna, de igazából a döntetlen is értékes egy a tabellán jóval előttünk álló, sok rutinos, jó játékossal felálló ellenféllel szemben.