Kisújszállási SE – Kunhegyes ESE 3-2 (0-1)
Nagy csata elé néztünk a Kisújszállás elleni rangadóra készülőben, kifejezetten rossz előjelekkel. A korábban megműtött játékosokon kívül Kovács Gergő, Tyukodi Attila és Tyukodi Roland sérülés, Szabó Dávid sérülés és eltiltás, Andusek József munkahelyi elfoglaltság, Balajti János pedig lakodalom miatt nem állt rendelkezésre a nagykunsági derbin. Hiányzó volt a hazai csapatnál is, két gyors támadó, Oros Péter és Penti Roland volt a két legfontosabb hiányzó, de olyan szűk kerettel készültek a kisújiak, hogy tulajdonképpen egy igazi tartalék ült a kispadon, a csak ritkán beálló játékosedzőn kívül. Nálunk végül a hiányzók pótlására az ifiből behívott játékosok közül háromról is kiderült, hogy ők sem tudnak a meccsre jönni, mert jegyük van az FTC esti meccsére. Így végül a kezdőben két ifistával, Pékó Richárddal és Házi Csabával álltunk fel, míg a kispadra három olyan játékos jutott, akik felnőtt bajnokin még nem szerepeltek, Házi Dávid, Szentesi Tamás és Maróti Gábor személyében avattunk újoncot.
Hirtelen jött nyárias meleg, illetve erősen kifogásolható talajú pálya fogadta mérkőzés résztvevőit, amelyen ugyan nagyon kellett volna pontot szerezni, de erre nagyon kevés reális esély látszott a meccs előtt. Esélyeinket talán az növelte valamelyest, hogy a két korábban említett támadó sok borsot tört már az orrunk alá, egyáltalán nem hiányoltuk őket, jól tették, hogy a horgászatot választották ezen a délutánon.
A mérkőzés nem túl nagy iramot, nagy küzdelmet hozott, amelyben időként némi keménykedés is vegyült. A mezőnyben valamelyest többet birtokolta a labdát a Kisúj, többet is kezdeményezett, de nem igazán találták rajtunk a fogást. Igazi helyzet, vagy komolyabb védenivaló egyik oldalon sem alakult ki, tulajdonképpen az egész félidőben a küzdelem dominált, csapatunk taktikusan játszott, sikerrel akadályozta meg a hazai csapatot abban, hogy igazi gólhelyzetet alakítsanak ki, tulajdonképpen igazi védeni valója sem volt kapusunknak. Mondjuk ez elmondható volt fordítva is, olyan nagyon a mi támadóink se foglalkoztatták a Kisújszállás kapusát. Volt a játékrész folyamán néhány ápolás, amit nagyon nehezményezett a hazai kispad, volt ami egyértelműen indokolt volt, akadt olyan is, ami nem annyira. Tény, hogy játékosaink nem igazán igyekeztek holtidőben, de senki és semmi nem kötelezte arra őket, hogy futásban hozzák vissza a labdát, illetve kapkodva végezzenek el egy bedobást vagy egy pontrúgást. Minden esetre a játékvezető sem látta játékosainkon a nagy igyekezetet, az ápolásokkal is eltelt némi idő, így 5 percet hosszabbított a Hajdú-Bihar Megyéből érkezett spori, aki egyébként még ha bizonyos esetekben furcsa stílusban is, de határozottan, következetesen és egyenlő mércével fújta a sípot az első félidőben. A hosszabbítás második percében aztán eredményre vezetett csapatunk taktikája.
47. perc: A pálya jobboldalán vezettünk egy gyors ellentámadást támadást, a középre lőtt labda Sztojka János Gusztáv elé pattant, aki levette, majd 7 méterről a kapu jobboldalába lőtte. 0-1.
Szünet után talán túlságosan megnyugodott csapatunk, de a Kisújszállás játékosai is agilisabban léptek fel, védekezésünk pedig meglehetősen szellős volt, aminek eredményeként hirtelen megváltoztak a körülmények, a hazai csapatnak tíz perc sem kellett, hogy megfordítsa az eredményt.
49. perc: A pálya közepén veszítettünk labdát, amiből gyorsan lefordultak a kisújiak, Szőke Imre hirtelen két hazai támadóval találta magát szemben. A megtámadott Csikós Lajos lekészítette a labdát Hajdu Zsoltnak, aki 14 méterről a kapu jobboldalába bombázott. 1-1.
54. perc: Szabadrúgást kapott a hazai csapat jobboldalon a tizenhatos sarkától vagy 5 méterrel beljebb, az alapvonaltól 18 méterre. A labda mögé Csikós Lajos állt, aki nemes egyszerűséggel mellmagasságban a hosszú sarokba lőtte a labdát, amit a lövés előtt a sorfal mögé belépő kapusunk csak érinteni tudott. 2-1.
Küzdelmes időszak következett, a KESE eredménykényszerbe került, hátul rendezte a sorokat, de a Kisújszállás is támadásban maradt, így kialakult egy változatos hullámzó játék, amely ugyan a kapukra túl sok veszélyt nem jelentett, de látszott, hogy az eredmény nemigen marad így a lefújásig. Előbb Kocsis Tamás került helyzetbe, a kapus mellett is eltolta a labdát, de jobbról, éles szögből csak a labdafogó hálót találta el, bár így is volt aki felugrott a kispadunkról és ünneplésbe kezdett, igazi oka pedig nem volt rá. Szerencsére nem sokat kellett várni, amikor valóban lett okunk gólnak örülni.
73. perc: Újabb jobboldali támadás befejezéseként Pékó Richárdhoz került a labda, aki jobbról, 10 méterről a kapu baloldalába bombázta azt. 2-2.
A meccs utolsó negyedórájában erőteljes támadásba kezdett a kisújszállási csapat, egyértelmű fölénye ellenére nem sok sansza adódott a vezetést visszavenni. Csapatunk taktikusan játszott, bár fogyott az erő, a játék tördelése azonban eredményesen akadályozta meg a hazai csapatot igazi gólhelyzet kialakításában. Ekkor már gyakori volt az ápolás, az izomgörcsök, amit a hazai játékosok, vezetők és a nézők is nagyon nehezményeztek. A háborgás ellenére, vagy azzal együtt teltek a percek, lecsorgott az utolsó bő negyedóra, az utolsó 5 percre azonban elveszítettük a játékvezető jóindulatát. Egy ápolás után leküldte Szőke Imrét, és csak később engedte vissza, amikor Imi már közel egy perce hangos szóval jelezte, hogy vissza szeretne jönni. Amikor pályára lépett tehetett valami megjegyzést, amiért veszélyes helyről azonnal szabadrúgást kapott a Kisúj, amiből ekkor még nem lett semmi. Az egyes asszisztensét már korábban átment furcsába, mert szinte folyamatosan a kispadnak osztotta az észt, ki hova üljön, hova álljon, mit vegyen fel, mit vegyen le, és egyéb a játék szempontjából érdektelen dolog. Lejárt a 90. perc, a spori bemutatta a 4 perc hosszabbítást, aminek legvégén az addig pártatlanul működő játékvezető egy furcsa helyzetben segítette szabadrúgáshoz a hazai csapatot. Egy felpasszolt labdánál Kis Attila próbálta megelőzni a hazai támadót, aki elé lépett, amitől mindketten elestek, a játékvezető pedig befelé ítélt szabadrúgást, jó helyről, majdnem középről, vagy 25 méterről.
95. perc: Mivel időközben a hosszabbítás lejárt, a játékvezető jelezte a közelben álló játékosoknak, hogy a szabadrúgás elvégzése után nincs tovább, lefújja a találkozót. A labda mögé ketten álltak, végül Kelemen Lajos futott neki, a kapunak azt az oldalát célozta meg, ahol a kapusunk állt, a nem túl jól eltalált lövése lepattant a kapus előtt, átjutott a kezei és lábai között, bár nagyon lelassult, de így is maradt ereje, hogy a gólvonalon éppen átcsorogjon, kapusunk csak centikkel a gólvonal mögött fogta meg. Még gyerekek meccsén is ritkán látható potyagól volt. 3-2.
A mérkőzést a hazai győztes gól után azonnal lefújta a játékvezető, ahogyan azt korábban jelezte. Az utolsó utáni percben kaptuk azt a gólt, amely nagyon fontos 1 pont elvesztését eredményezte. Csapatunk nem játszott szép meccset – igaz a hazai csapat se – de nagyon taktikusan, fegyelmezetten, az előzetes várakozásokat alaposan felülmúlta. Lehet, hogy ez a játék a kisújszállási érzelmű embereknek – beleértve játékost, vezetőt, nézőt – nem volt se szimpatikus, se tetszetős, de ezen a meccsen ez bennünket a legkevésbé sem érdekelt, és nagyon nagy sikerként tudtuk volna ünnepelni az egy pontot is, amiért a csapatunk jelenlévő játékosai nagyon-nagyon megdolgoztak.