Kunhegyes ESE – Jászárokszállási VSE 2-0 (1-0)
Elérkeztünk a 2022-2023-as bajnoki év zárófordulójához. Utolsó ellenfelünk, a Jászárokszállás, a korábbi évtizedekben a megyei I. osztály szinte állandó tagja, sőt meghatározó tagja, amely pár éve még a dobogó közelében zárta a bajnokságokat, öt-hat éve két bajnoki évben is még a bronzérmet akasztották a játékosaik nyakába. Innen csúsztak fokozatosan a középmezőnybe, most pedig elejétől kezdve a tabella alján tartózkodtak, az utolsó két fordulóra már esélyük sem maradt, hogy az utolsó helyről elkerüljenek. A vendégek nemcsak mentálisan, hanem létszámra is nagyon elfogytak az utolsó meccsre, gyakorlatilag a kezdőcsapatra való játékos érkezett, csak a becsületből lejátszandó összecsapásra. Nálunk az előző héthez képest javult némileg a helyzet, de messze voltunk a legjobb összeállítástól, pedig a két csapat közül számunkra volt nagyobb a tét, bár sorsunk egy másik meccstől is függött, a Cserkeszőlő-Kenderes mérkőzésen nem lett volna szabad ahhoz a Kenderesnek nyerni, hogy már közvetlenül a forduló eredményeinek tudatában kijelenthessük, hogy biztosan tagja marad a KESE megyei I. osztály mezőnyének. Végül a győzelem nekünk is meglett, de a Kenderes is nyert Cserkeszőlőn, így aztán három napot várni kellett ahhoz, hogy az előbbi kijelentést megtehessük.
A mérkőzésről elmondható, hogy mezőnyben semmi különbség nem volt látható a két csapat között, sőt az első félidő nagy részében inkább az Árokszállás volt a kezdeményezőbb, ami nem sokat jelent, hiszen mindig is kulturált focit próbáltak játszani, így ebben a tartalékos formában is tetszetősen járatták a labdát a pálya közepén, egészen addig, amíg a mi kapunk előtti harmadába nem jutottak, mert ott igazából elfogyott a tudományuk. A KESE ugyan valamivel kevesebbet birtokolta a meccs első félidőben a labdát, de támadásai jóval több veszélyt hordoztak, a félidőben az 1-0 eredmény a Jászárokszállás számára volt hízelgő, mert Kocsis Tamás 26. percben szerzett gólján kívül nekünk volt több nagy lehetőségünk, míg kapusunknak gyakorlatilag védeni sem kellett az első 45 percben.
A második játékrészben némileg változott a meccs képe, a játék teljesen kiegyenlített lett. Annyiban is változott a játék, hogy a vendégek is nyíltabb játékkal próbálták megszerezni az egyenlítő gólt, ezért aztán nekünk is könnyebb volt valamivel eljutni az Árokszállás kapujáig, viszont a vendégek is többször kerültek olyan helyzetbe, hogy gólt szerezhettek volna, ekkor már a mi kapusunk is többször bizonyíthatta a tudását, vagy 2-3 alkalommal bizonyította is. Ugyanakkor nagyobb helyzet ebben a félidőben is inkább előttünk adódott, de ezen a napon egyik csapat támadósora sem volt a helyzet magaslatán. Ez alól Kocsis Tamás annyiban kivétel, hogy bő negyedórával a vége előtt újabb ziccere értékesítésével beállította a végeredményt, bár hozzá kell tenni, hogy mind az első, mind a második félidőben voltak még helyzetei neki is, bár szűk 50 %-os helyzetkihasználással szerzett két góljával a meccs embere lett, így is elmondható azonban, hogy a jászsági védelemnek ellene nem volt eredményes eszköze ezen a napon. A mérkőzés játékideje lecsorgott, biztosan nyert a KESE a szimpatikusan játszó Árokszállás ellen, csapatunk hozta a kötelezőt, ezzel a forduló másik meccse döntött arról, hogy tudunk-e egyet előre lépni a biztos bennmaradás felé.
A Kenderes is nyert a meccs közel kétharmadát emberhátrányban játszó Cserkeszőlő ellen, így azonos pontszámmal, azonos győzelemmel, de hattal jobb gólkülönbséggel előttünk maradtak, mi pedig várhattuk a keddi sorsolást, amely az NB III. osztályozóiról döntött. Ez pedig kedvezett a Martfűnek, hiszen ellenfél hiányában, játék nélkül jutott magasabb osztályba, ezzel pedig az is eldőlt, hogy az eredeti versenykiírás szerinti utolsó két helyezett – a Jászberény II. és a Jászárokszállás – folytathatja ősszel a megye kettőben, míg a Martfű és a Jászberény helyet cserélnek, így ősztől sem marad jászberényi csapat nélkül a megyei I. osztály mezőnye.
Annak, hogy az utolsó hét ilyen számolgatással telire sikeredett, nagyon sok oka van. Ha időrendben visszafele haladunk, akkor a Kisújszálláson a 95. percben kapott potyagól, amely leginkább felhozható az elért helyezés okaként. (-1 pont) Előtte a Kenderes ellen a második félidő inkább nekünk állt, a 76. percig döntetlen volt, azután pedig minden támadásból gólt kaptunk, pedig elég lett volna számunkra a döntetlen. Jászfényszaru ellen két góllal vezettünk, innen lett döntetlen az utolsó 20 percben, de a hosszabbításban a kapufánk után kifelé pattant a labda, pedig befele is mehetett volna. (-2 pont) Kunszentmártonban hetven percet játszhattunk emberelőnyben, nagy fölényünket képtelenek voltunk gólra váltani, így maradtunk pont nélkül. Rákóczifalván az utolsó percekben két meccslabdánk volt a győzelemre, ehhez képest a 87. percben kaptuk a vereséget jelentő gólt. (-1 pont) Előtte 1 héttel Szajol ellen a 94. percben, egy bedobás után kapott viccgóllal veszítettünk. (-1 pont) Mezőtúron tisztességgel játszottunk jelentős játékvezetői hibák kellettek, hogy a MAFC otthon tartsa a 3 pontot. A tavaszi nyitófordulóban Jánoshidán a 94. percben szerezte a hazai csapat az egyenlítő gólját, óvodás hibák után. (-2 pont) Nyugodtan mondhatjuk, hogy a leírtak csak játszadozás a számokkal, de ha csak óvatosan számolunk, akkor is az utolsó percekben, de leginkább a hosszabbításokban elveszített pontokkal, nem csak a Kenderest, hanem a Cserkeszőlőt és a Szajolt is megelőzhettük volna, és a 11. helyen zárunk. (Tudom, hogy ha nagyapám sárga lett volna, meg áramszedője is lett volna, akkor ő lett volna a villamos.)