Kunhegyes ESE – Martfűi LSE 0-6 (0-2)
Az előjelek alapján nem sok jóra lehetett számítani a jelenlegi bajnokság egyik legnagyobb esélyese elleni találkozón. Csapatunkban több félig sérült, vagy éppen csak felépült játékos van, akik formája még messze nem ideális, ráadásul az utóbbi hetekben meglehetősen eredménytelenül szerepel csapatunk, a legutóbbi fordulóban pedig az elmúlt hónapok leggyengébb produkcióját láthattuk, játékban és eredményben egyaránt. Megjegyzem, hogy a Martfű ellen az utóbbi években nem ment a játék, míg a másik bajnokesélyes Tiszaföldvár ellen tudtunk szoros, egy gól különbségű meccseket játszani, addig a soros ellenfél alaposan megszórt bennünket az utóbbi két évben. A bajnokság két legerősebb csapata közül a Martfű azzal lépett előrébb a Tiszaföldvár csapatánál, hogy náluk több nagy egyéniség található, míg a Földvár elsősorban a csapatmunkájában nyújt kiemelkedőt. Bár hallatszottak hírek, hogy a vendégek összeállításánál is akadnak problémák, mégsem lehetett más célunk, hogy tisztes végeredménnyel lehozzuk a mérkőzést, ami nem igazán sikerült.
A mérkőzéseken általában nagyon fontos tényező, hogy mikor szerzik az első gólt, a kisebb játékerőt képviselő csapat elsődleges célja, hogy az elején ne kerüljön hátrányba, illetve ezt az időpontot minél későbbre tolja ki. Így voltunk ezzel mi is, ennek ellenére az első percekben a kapunkba került a labda, amikor Hevesi-Tóth Tamás vagy 20 méterről védhetetlenül kilőtte a bal felső sarkot. Hamar eldőlni látszott tehát a győztes kérdése, a vendégek se igazán törték magukat, bár nagy fölényben játszottak, de kontrákból több lehetőségünk is volt az egyenlítésre. Ezzel szemben bő 20 perc után kialakult a félidő eredménye, számunkra balszerencsés körülmények között, egy jobb oldali beívelést követően Tóth Nándor volt eredményes.
A második félidő elején hét percig tudtuk tartani magunkat és az eredményt, ezt követően azonban 6 perc alatt összeomlottunk, a Martfű három gólt is szerzett, Sindel Roland, Draskóczi Péter, majd Kovács Tamás volt eredményes, amivel nagy lépést tettünk saját magunk kiütése felé, de még nem volt vége, mert utóbbi második góljával kialakult a végeredmény is. Nem kisebbítve a martfűi támadások hatásfokát, az eredmény kialakulásában való érdemeiket, de sajnos le kell írni, hogy a dolgok ilyen módon történt alakulásában alaposan benne voltak a KESE játékosainak hibái is, volt a gólok között kifejezetten rosszul eső találat is, amiben több volt a mi játékosaink “érdeme” mint az ellenfél támadóinak, ők csak elfogadták az ajándékot. A végeredmény 25 perccel a vége előtt kialakult, talán leírható, hogy a biztos vezetés tudatában a Martfű sem kockáztatott ezután semmit, inkább az volt a céljuk, hogy kapott gól nélkül lehozzák a meccset, mint újabb gólokat szerezzenek. Védelmünk is némileg felpörgött a meccs utolsó negyedére, némileg határozottabb lett a hozzáállás, talán fegyelemben is sikerült hozzátenni, így legalább nem lett a különbség még megalázóbb. Letudtuk a másik bajnokjelölttel szembeni meccset, sajnos a tisztes helytállás nem sikerült. Ha talán az első és második martfűi gól közötti negyedórában a 2-3 kialakított lehetőségből sikerült volna kiegyenlíteni, akkor a végeredmény és szánk íze is más lenne most.
A KESE csapata “átmentette” az elmúlt heti formáját, de ezúttal egy nála minden tekintetben erősebb csapattól kapott féltucat gólt. A Martfű ekkora különbséggel is teljesen megérdemelten nyerte a találkozót.
Rózsa István: Az első félidő alapján nem nem látszott ekkora különbség. Az előttünk álló kéthetes bajnoki meccs nélküli időszak jól jöhet a sorok rendezéséhez.
Kardos Mihály: A sérült játékosaink pótlása mellett most már a coviddal is meg kell küzdenünk. Reméljük sikerülni fog.