Tószeg KSE – Kunhegyes ESE 4-5 (4-2)
Az elÅ‘zÅ‘ heti jó játék, a nagy akarás megint kevés volt a sikerhez, amihez esetünkben már a nulla pontról történÅ‘ elmozdulás is elég lenne. Tószegre látogattunk az utolsó vidéki meccsünkre, akik nagyon gyengén rajtoltak, de aztán csak összeszedtek annyi pontot, hogy a tabellán pont a mezÅ‘ny közepén találhatók. Jelenleg nem annyira félelmetes ellenfél, mint volt pár éve, amikor még az élcsapatok is elégedettek voltak, ha 3 ponttal térhettek haza. Az elÅ‘zÅ‘ bajnokágban Kunhegyesen számunkra balszerencsés 0-1 lett a végeredmény, tavasszal viszont a bajnokság egyik legjobb teljesÃtményével 4-1-re nyertünk, ami példaként szolgált arra, hogy most sem lefutott a meccs. Megint nagyon szűkös létszámmal utaztunk a meccsre, mindenféle indokkal többen maradtak távol, gyakorlatilag egy egészséges tartalék volt a kispadon.
Túl sokáig nem tartott az optimista hangulat, bár a mezÅ‘nyben nem láttunk jelentÅ‘s különbséget, a védelmünkön többször is könnyedén átjutott a hazai támadás, ezért úgy alakult, hogy a huszadik percre már három góllal vezetett a Tószeg. Kovács Tamás már a 6. percben megszerezte számukra a vezetést, a 16. percben Pongrácz Martin volt eredményes, majd a 19. percben Kovács Tamás második gólja már eldönteni látszott a meccset, és jó nagy verés rémét vetÃtette elÅ‘re. Ekkor történt valami, pontosan nem tudni, hogy mi az, de a múlt hétrÅ‘l átmentett küzdÅ‘szellem, a nagy akarat elÅ‘jött és a 24. percben Kocsis Tamás góljával visszajöttünk a meccsbe. A küzdelmes, de sportszerű meccs folytatódott, ahol ugyan mindkét oldalon akadtak hibák, de a játékosok tették a dolgukat, Ãgy élvezetes, változatos mérkÅ‘zés alakult ki, a meccsnek erre a szakaszára valószÃnűleg a hazaiak is Ãgy emlékeznek. A 33. percben Aranyos Patrik gólja, ismét háromgólossá tette a különbséget, de Tyukodi Attila elsÅ‘ találatával a 42. percben újra közelebb került a Tószeghez a KESE.
A szünetben nem éreztük lefutottnak a mérkÅ‘zést, az elmúlt héten a Szajol ellen is ledolgoztunk kétgólos hátrányt a második félidÅ‘ben, a játékosokon is látszott, hogy fejben, akaratban nagyon ott vannak, még akkor is, ha idÅ‘nként nem is úgy működik a láb, ahogy kellene. Minden esetre csapatunk nagyon jól jött ki a folytatásra, bár az elsÅ‘ 3 perc tapogatózó játékkal telt el. Aztán ismét jött Tyukodi Attila a 48. percben, és második góljával ráijesztett a hazai csapatra, csak egy lépésre került a döntetlen állástól a KESE. Az ijesztgetés jól sikerült, mert megzavarodott a tószegi csapat, a mieink pedig szárnyakat kaptak, Tyukodi Attila pedig újabb 3 perc múlva már harmadszor talált be, ezzel az 51. percben egyenlÃtett. Ezután némileg lelassult a meccs, egyik csapat sem akart fejjel rohanni a falnak, a hazaiak is rendezték soraikat, de mi is Å‘riztük a számunkra értékes döntetlent. Hosszú ideig csak nagy küzdelmet láthattunk, egyik csapat sem tudta teljesen átjátszani ellenfele védelmét, távolabbról pedig nem is annyira próbálkozott egyik fél sem, vagy ha mégis az pontatlan volt, a kapusok mindkét részrÅ‘l tették a dolgukat, bár megoldhatatlan helyzetbe nem kerültek. Igazából kevés gólveszély közepette teltek a percek, becsületbÅ‘l mindkét csapat ment elÅ‘re, elvben mi voltunk pszichésen kedvezÅ‘bb helyzetben, mert mÃnusz háromról egyenlÃtettünk, talán motiváltabban is mentünk elÅ‘re, mÃg a hazaiak nagyobb teherrel és tanácstalanabbul, de igazából érzékelhetÅ‘ különbséget nem láthattunk, viszont minden benne lehetett még. Elég csak arra utalni, hogy csak az Å‘szi szezonban háromszor veszÃtettünk el meccset hosszabbÃtásban, a Jánoshida, a CserkeszÅ‘lÅ‘ és a Szajol ellen. A rendes játékidÅ‘ lejárt, a hosszabbÃtás megkezdÅ‘dött, amikor Tyukodi Attila ugrott ki a hazai védÅ‘k közül egy remek indÃtással a pálya hossztengelyétÅ‘l kicsit balra, talán már fogytán volt az ereje is, mert kÃvülrÅ‘l korainak tűnt, hogy lépéselÅ‘nyben 20 méterrÅ‘l ellÅ‘tte a labdát, a lapos lövés pedig átpattant a vetÅ‘dÅ‘ kapus keze fölött, a labda Ãgy utat talált a kapu jobb sarkába. Az ilyenre szokták mondani, hogy a vakond jókor dugta ki a fejét, mert a tószegi pálya szemre eléggé jó állapotban van, igazából semmi nem indokolta a labda felpattanását, de valószÃnűleg volt egy olyan fűcsomó, amely az adott pillanatban a segÃtségünkre volt, Ãgy Attila megszerezte önmaga negyedik, a csapat ötödik gólját, amely ezen a meccsen a gyÅ‘zelmet jelentette számunkra, mivel a maradék pár percben nem, hogy gól nem született, de helyzet sem alakult ki egyik csapat elÅ‘tt sem.
Végre megtört a jég! A KESE a 14. fordulóban megszerezte elsÅ‘ gyÅ‘zelmét, ezzel elsÅ‘ pontjait. Bár a mérkÅ‘zést eldöntÅ‘ gólhoz kellett kis szerencse is, de ezért a csapat nagyon sokat tett, óriási szÃvvel játszott, a mérkÅ‘zés folyamán kétszer is háromgólos hátrányban volt, de nem adta fel. A korábbi meccseken többször is számunkra kedvezÅ‘tlenül alakult az eredmény, háromszor is ekkor veszÃtettük el a meccset, Ãgy már éppen itt volt az ideje, hogy a végjáték egyszer számunkra kedvezÅ‘en alakuljon. Az is érdekes, hogy az Å‘sz folyamán erÅ‘nlétben többnyire jobbak voltak az ellenfelek, amin a felkészülés minÅ‘sége miatt nem lehet csodálkozni, az utóbbi két meccsen nálunk elÅ‘rébb jegyzett csapatok ellen is jelentÅ‘s hátrányt tudtunk ledolgozni. Szajol ellen még elbuktunk a hosszabbÃtásban, Tószegen viszont sikerült nekünk megszerezni a gyÅ‘ztes gólt. Minden körülményt figyelembe véve megérdemeltük a bravúros gyÅ‘zelmet.