MezÅ‘túri AFC – Kunhegyes ESE 8-0 (4-0)
Nagyon rossz elÅ‘jelekkel készültünk a MezÅ‘túr elleni mérkÅ‘zésre. Csapatunk a szokásos keretében jelentkezÅ‘ “esetlegesen rendkÃvül fontos” programon túl, illetve a sérülteken kÃvül, sárgalapok miatt nem számÃt három nagyon fontos játékosára. A kapuban CsÃk Richárd, a mezÅ‘nyjátékosok közül pedig Csörögi Csaba és Burai DezsÅ‘ Armand volt kénytelen kihagyni a találkozót, igaz utóbbi derékfájdalmai miatt amúgy sem tudott volna pályára lépni ezen a mérkÅ‘zésen, hiszen egész héten injekciózták. A mezÅ‘nyjátékosokat – nem lebecsülve játéktudásukat, rutinjukat – egyszerűbb volt pótolni, mert az utánpótlásban akadnak bÅ‘ven tehetséges jelentkezÅ‘k. A kapuba viszont olyan fiatalembernek kellett beállni, aki még még nem védett a felnÅ‘tt csapatban hivatalos mérkÅ‘zésen. Nagyon tartottunk a találkozótól, bÃztunk abban, hogy nem lesz botrányosan nagy az eredményben megnyilvánuló különbség, ami egyébként a két csapat között képességben, rutinban, valamint a többi, egyéb körülményekben megvan. Hogy mennyi a botrányosan nagy különbség, az mérlegelés kérdése, de a Lurkó-Focimánia 9, a Rákóczifalva 8 kapott góllal volt kénytelen hazautazni MezÅ‘túrról, mi pedig a tabella alapján jóval alattunk vagyunk, nem szólva az adott meccsre rendelkezésre álló játékoskeretrÅ‘l.
Ahogy várható volt, a MAFC nagy iramot diktált a kezdÅ‘ sÃpszótól, a KESE a kapuja elé szorult, ismerve csapatunkat csak idÅ‘ kérdése volt, mikor szerzi meg a vezetést a MezÅ‘túr. Nem is kellett túl sokat várnunk az elsÅ‘ gólra, amely egy középen vezetett támadás után esett, a labdát nem sikerült elrúgni, Pesti Zoltán pedig magabiztosan értékesÃtette a ziccert. Támadásban maradt a hazai csapat, a 10. percben növelte elÅ‘nyét Penti Roland révén, egy jobboldali támadás végén a hosszúról érkezve értékesÃtette a beadást. Nem állt le a MAFC, egy közel negyedórás góltalan idÅ‘szak után, újabb szélen vezetett támadásokat követÅ‘en a 24. percben ismét Penti Roland talált a kapunkba, majd a 27. percben Pesti Zoltán is megszerezte második gólját. Bár még 18 perc volt a szünetig, ekkor nem gondoltuk, hogy ezzel kialakult a félidÅ‘ eredménye. Visszább vett a MezÅ‘túr, talán bele is fáradt kissé a saját maga diktált iramba, de a lényeg, hogy szünetig nem szereztek újabb gólt, sÅ‘t még a KESE elÅ‘tt is adódott két lehetÅ‘ség, elÅ‘bb Tyukodi Attila bombázott – talán túl korán – a nem sokkal a rövid felsÅ‘ sarok fölé-mellé, majd Kocsis Tamás került a kapussal szembe, aki mellett eltolta a labdát, de kiszöktette magát az alapvonalon túlra. A félidÅ‘re kialakult eredmény teljesen reális volt, bár elkövettünk hibákat a gólok elÅ‘tt, de a nagy kedvvel futballozó MezÅ‘túr nagy iramot diktált, hatalmas nyomást gyakorolt a védekezésünkre, amely sok hibát kényszerÃtett ki, sok helyzetet hozott, amibÅ‘l úgy esett a 4 gól, hogy védÅ‘ink igyekeztek hÅ‘siesen védekezni, fiatal kapusunk pedig több bravúrt is bemutatott.
A második félidÅ‘ elejét ismét megnyomta a MAFC, most 10 percig bÃrtuk a nyomást, Rácz Rikárdó Rajmund szerezte a hazaiak ötödik gólját. Ezt követÅ‘en a félidÅ‘ közepéhez közeledve megint fokozódott a nyomás, volt egy hétperces duplagólos szakasz, a 64. percben Pesti Zoltán szabadrúgásból megszerezte a harmadik gólját, majd a 70. percben Kántor Lajos fejese után már 7-0 lett az eredmény. Az utolsó 20 perc megint kiegyenlÃtettebb játékot hozott, kicsit leült az iram is, ezt a játékot pedig a KESE is jobban le tudta követni, de valószÃnűleg a hazai játékosok is elkészültek ekkorra az erejükkel, az eredmény is megelégedéssel töltötte el Å‘ket, ezért nem látták már Å‘k sem erÅ‘ltetni a rohanást. MindezektÅ‘l függetlenül a mérkÅ‘zés rendes játékidejének utolsó percében alakult ki a végeredmény, Szemes Dávid Szabolcs vette be a kapunkat.
A mérkÅ‘zésen érvényesült a papÃrforma, a MAFC kihasználta a nagyobb tudását, jobb fizikai felkészültségét, nem utolsó sorban pedig remekül használta ki gólhelyzeteit. A mérkÅ‘zés hűen tükrözte, hogy a második helyezett, még a bajnoki cÃm megszerzésére is esélyes csapat játszik a tabella utolsó helyén álló gárdával. A hazaiak tisztában voltak helyzetünkkel, már köszönéskor mondták, hogy ezen a meccsen nálunk a “szegély embert még az ág is húzza” tipikus esete áll fenn. Nem túl értékelve a meccsen látottakat, de a jelenlévÅ‘k igyekeztek tisztességgel helyt állni, igazában nagy baj nem volt hozzáállásban, akaratban. Ennyire voltak képesek ilyen körülmények között, ebben az állapotban, ebben az összeállÃtásban. Akik fenn voltak a pályán természetesen követtek el hibákat, olyanokat is, amelyekbÅ‘l gólt kaptunk, de ez csak azzal fordulhat elÅ‘, aki vállalja, hogy felmegy a pályára. A hiányzókat igyekeztek pótolni a helyettük pályára lépÅ‘k, ezek közül az élete elsÅ‘ felnÅ‘tt bajnokiján játszó Szabó Ferencet kiemelhetjük, hiszen nyolcból egy volt a hibájából, és egyben benne volt, de több bravúros védése is volt. Több csapattal – ezek között ott van a MezÅ‘túr is – egyszerűen nem vagyunk egy súlycsoportban, ezek ellen a tisztes helytállásra kell törekednünk, más kérdés, hogy ebbe a fogalomba mi tartozik bele.