Kunhegyes ESE – Jászberényi FC 1-10 (0-4)
A heti történések – Tar Tibor helyett Rózsa István irányÃtja ismét a KESE felnÅ‘ttcsapatát – után azt gondoltuk, hogy új fejezet kezdÅ‘dik a csapat életében, mert ha fizikailag nem is lehet pótolni azt, ami hónapok alatt elmaradt, de mentálisan lehet változni egyik napról is a másikra a körülmények változása esetén. A legjobb szándék, a heti rengeteg beszélgetés ellenére a soron következÅ‘ mérkÅ‘zés után kiderült, hogy a csapat leért a szakadék legaljára. A tények alapján elmondható, hogy a vezetés kénytelen volt edzÅ‘t váltani, elsÅ‘sorban a nyugodtabb légkör, a jobb szervezettség érdekében. A heti két edzésen feltűnÅ‘en nagy létszámmal jelentek meg játékosok, de sajnos a mérkÅ‘zésen már ez a lelkesedés nem tükrözÅ‘dött. Tetézte a bajt, hogy hétvégére kapus nélkül maradtunk, számunkra teljesen váratlanul, a tényrÅ‘l másfél nappal korábban tudomást szerezve. Kapusunk úgy gondolta, hogy az elÅ‘zÅ‘ heti súlyos – mérkÅ‘zés végeredményét befolyásoló – hibája után, neki feltétlenül ott kell lenni egy esküvÅ‘n Kecskeméten, nem elég este a lakodalomban megjelenni. Hogy nincs más – megye I. felnÅ‘tt szinten – kapuba állÃtható személy, az számára másodlagos. Volt más távol maradó is, de az már annyira bohózat jellegű, hogy nem részletezném. A történethez tartozik még, hogy több ifista is késÅ‘n jelentette be, vagy be sem jelentette, hogy nem kÃván a felnÅ‘tt csapatban szerepelni. A lényeg, hogy összegyűltünk tizenketten, kapus nélkül, egy ifistával a padon. Aztán a meccs olyan is lett, amilyenek az elÅ‘zmények voltak.
A Jászberény a várakozásnak megfelelÅ‘en agilisan kezdett. Egy darabig, egészen pontosan az elsÅ‘ negyedóra végéig azonban a nagyon szűk létszámú KESE állta a rohamokat. A játékvezetÅ‘i felfogás – én vagyok az úr a pályán – sem volt számunkra szimpatikus, hiszen a vitatott jeleneteknél szinte kivétel nélkül számunkra kedvezÅ‘tlen Ãtéleteket hozott. Nyilván egy fizikailag erÅ‘sebb, technikailag gyengébb vagy azonos, gyorsaságban gyengébb játékos inkább a test test elleni küzdelmet fogja választani, ennek a megÃtélése viszont szubjektÃv. A 16. percben sikerült megszerezni a vezetést a jászsági csapatnak, aztán következett egy olyan szűk negyedóra, amely alatt szinte tetszés szerint szerezte góljait a JSE. Háromszor is beköszöntek az alkalmi portás, főállásban szélsÅ‘ védÅ‘ hálójába. Érdekes módon ezt az idÅ‘szakot egy kiállÃtás zárta le, amit követÅ‘en szünetig már nem változott az eredmény, csapatunk játékosai összekapták magukat, a vendégeket pedig talán túlságosan megnyugtatta a létszámfölény ténye. Maga a kiállÃtás edzÅ‘nk és játékosa közötti diskurzus után adott sárgára a válasz miatt volt, Szabó Dávid a negyedik gól után a partjelzÅ‘ felé kézzel méteres távolságot mutatva lest reklamált, Rózsa István mondta, hogy szerinte nem volt les, erre volt a válasz edzÅ‘nek, hogy “dehogynem”. Ekkor gondolta a játékvezetÅ‘ úgy, hogy beszáll a beszélgetésbe, és sárga lapot adott Dávidnak, aki kérdést intézett hozzá “Ezért sárga?” a jegyzÅ‘könyv szerint. Lehet, hogy vitatható volt az Ãtélet, de az amúgy is nehéz helyzetben lévÅ‘ csapatunk még nehezebb helyzetbe hozása következményeket hoz maga után. Az eredmény tekintetében azonban félidÅ‘re kialakult a 0-4 eredmény, csak végeredmény különbsége maradt kérdéses.
A fordulást követÅ‘en gyorsan gyorsan kiszakadt a gólzsák, meglett az ötödik vendég találat, amire pár perc múlva megszületett a becsületgólunk Kocsis Tamás jóvoltából, ezután azonban néhány percenként potyogtak a jászberényi gólok. A 75. percre meglett a tizedik is, ami katasztrofális vereséget vetÃtett elÅ‘re – nem mintha a tÃz kapott gól nem lenne katasztrófa – de szerencsénkre ekkor kialakult a végeredmény, a lefújás után pedig felsóhajthattunk, hogy véget ért egy lidércnyomásos mérkÅ‘zés, amelyen az utóbbi 5 év legnagyobb vereségét könyvelhettük el szinte napra pontosan, 2018-ban a Tiszafüred alázott meg bennünket még nagyobb különbséggel.
A csapat ezzel a vereséggel remélhetÅ‘en leért a szakadék legaljára, innen már csak felfelé vezethet út. A folytatás egy gyengébb csapat, a KuTE ellen lesz, amely erejét tekintve közelebb van hozzánk. Talán lehet esély egy meglepetéspont elcsÃpésére, ezzel az irdatlan mélységbÅ‘l talán elindul felfelé a KESE.