Kunszentmártoni TE – Kunhegyes ESE 6-1 (3-1)
A kunszentmártoni kirándulás előtt olyan kérdések merültek fel, hogy az előző heti hatalmas pofon után elkezdődik-e a kilábalás a szakadékból, vagy marad csapatunk a mélyben. Ellenfelünk egy olyan együttes volt, amely ellen lehetett keresnivalónk a képességek alapján, de a pillanatnyi forma figyelembe vételével is. A mérkőzés alapján leszűrhető, hogy talán elkezdett kapaszkodni felfelé csapatunk, de a végére visszaesett oda, ahova az előző héten süllyedt. Egyébként elszántan, jó hangulatban vágtunk a KuTE elleni mérkőzésnek, hiszen jó körülmények között egy olyan gárdával csaphattunk össze, akikkel régen nagy rangadókat vívtunk, és akik ellen szoros meccsek szoktak kialakulni, mivel minden tekintetben hasonló szinten vannak a felek. Pillanatnyi formájukat tekintve sem sokkal volt előrébb ellenfelünk, hiszen a lejátszott 6 forduló alatt csupán a nyitányon győztek kétgólos hátrányból a Kisúj ellen, két döntetlenjüket pedig a hozzánk hasonló kvalitású Cserke és a Lurkó ellen érték el.
Az összecsapás elején a KESE volt aktívabb, meglepő módon rá is erőltette akaratát a hazai csapatra. Bár a labdabirtoklás nagyjából kiegyenlített volt, azonban a hazaiak a kapunk közelébe nem jutottak, viszont a mi támadásaink során több lehetőség is kialakult, amelyek között óriási ziccer is volt. A tizedik percben aztán a többedik helyzetünkből sikerült megszerezni a vezetést, amikor a Kocsis Tamás buktatásáért megítélt egyértelmű büntetőt Csörögi Csaba magabiztosan értékesítette. Bár némileg fokozta a tempót a KuTE, mégis a dolgok jó ideig nekünk kedvezően alakultak. A hazai támadások elbátortalanodtak a tizenhatosunk előterébe érve, a mieink előtt pedig több lehetőség is adódott az előny növelésére, így az első bő félórát követően akár 3-4 góllal is vezethettünk volna. A félidő harmadik harmadában, a 35. perc után lettek veszélyesebbek a kunszenti akciók, amiben benne voltak a mi hibáink, figyelmetlenségünk, sőt könnyelműségünk is. Eleinte a szerencsével nem álltunk rosszul, de úgy alakult, hogy a többedik védelmi megingás után a 42. percben egyenlített a KuTE, Kiri Bence találatával. Ezután vérszemet kaptak a hazaiak, erőteljes támadásba kezdtek, a KESE pedig látványosan megzavarodott. Éppen lejárt a 45 perc, amikor a vezető gólt is elérte a hazai csapat, Csébi Imre egy baloldali szöglet után fejelt a hálóba. És sajnos még nem volt vége, mert az első félidő 48. percében – a játékvezető kétszer is megnézte az óráját – egy ígéretes támadásunk akadt el a hazai tizenhatoson belül, amiből gyakorlatilag elindult egy kunszenti támadás, a spori a szájához emelte a sípot, de aztán mégis engedte a hazai támadást végig vinni a szentmártoni tizenhatostól gyakorlatilag a kapunkig vezették a labdát, és együtt néztük ahogy a támadás végén Varga István kétgólosra növeli a kunszenti előnyt. Így szünetre olyan eredmény alakult ki, amely a 40. percben még elképzelhetetlen volt.
A szünetben nem volt még rossz hangulat, hiszen a helyzetek, de főleg a játék alapján nekünk kellett volna vezetni, egyáltalán nem tűnt lefutottnak a mérkőzés. A második félidő elején ez a bizakodó mentális állapot 3 percig tartott, akkor az elbambuló védekezésünk asszisztálása mellett a Kunszentmárton szerzett újabb gólt, egészen pontosan a helyi gólzsák, Szabados Sándor, innen pedig a korábbiakhoz képest egy egészen más mérkőzést láthattunk. A KESE látványosan padlót fogott, a KuTE pedig szárnyalásba kezdett, egyértelmű fölényt harcolt ki, helyzeteket teremtett, amelyekből a 66. percben Varga István, a 82. percben pedig Kiri Bence rúgta meg ezen a meccsen a második gólját. Közben pedig rengeteg helyzet alakult ki mindkét oldalon, azok értékesítésével vízilabda eredmény is kialakulhatott volna, azonban a támadók nem voltak a helyzet magaslatán. A KESE játékosai előtt nagyobb lehetőségek alakultak ki, de egyszerűen semmi nem sikerült. Pedig volt olyan ziccer is, amikor a guruló labdából a kaput 5 méterről kellett volna eltalálni.
A mérkőzés végére hasonló helyzetbe kerültünk, mint egy hete, de lényeges különbség volt, hogy akkor egyetlen helyzetünkből szereztünk egy gólt, egyébként a meccshez semmi közünk nem volt, addig Kunszentmártonban főleg az első félidő jobb játéka lapján, majd a második játékrész közepétől kialakított óriási ziccerekből ezen a találkozón jobb – nem tökéletes – helyzetkihasználással akár 6-8 gólt is rúghattunk volna. Persze, aki ezt nem látta, az el sem hiszi. A lényeg, hogy próbálkoztunk a szakadékból való kikapaszkodással, amely eleinte sikerrel kecsegtetett, de a végén visszaestünk oda, ahol a meccs előtt voltunk.