2016 augusztus után
A következő bajnoki év, a 2016-17. évi, immár ismét a megyei II. osztályban példátlanul kaotikus előzmények után indult. A felkészülést Varga László irányításával kezdte a csapat, nagyjából az előző bajnokságban kiesett kerettel, amely egyáltalán nem volt gyenge, még a megye I. második feléhez képest sem. Ugyanakkor nagyon sok bizonytalansági tényező nehezítette a tisztánlátást. Aztán az utolsó napokban a legrosszabb forgatókönyv szerint alakultak a dolgok, bő fél csapatra való játékos hagyott el bennünket, aztán az edző is besokallt, és távozott. A vezetés gyakorlatilag két héttel a rajt előtt állapodott meg egykori játékosunkkal, Pádár Lászlóval, akinek, valamint segítőjének, Sós Jánosnak azzal kellett szembesülni, hogy csaknem egy kezdőcsapatra való játékossal vagyunk kevesebben, mint a tavaszi csapat. A szűk két hét alatt azonban majdnem sikerült csodát tenni, és az ifistákkal kiegészült “maradékból” egy ütőképes megye kettes csapatot összehozni. Bár a kezdés az előzményeknek megfelelő volt, de ősz végére a lehetőségekhez képest, jónak volt mondható a megszerzett 29 pont és a hatodik helyezés, úgy, hogy még a dobogó alja sem volt beláthatatlan távolságban. Azt azonban érezni lehetett, hogy keretünk a legjobbakkal nincs egy súlycsoportban.
A kép az őszi csapatról készült, a Cserkeszőlő elleni bajnoki előtt. Felül, balról: Kocsis Tamás, Sós János, Szabó Dávid, Tyukodi Roland, Szabó György, ESE elnök, Balogh András, Kocsis Norbert, Varga Viktor, Horváth Dezső. Alul, balról: Pádár László, játékos-edző, Tyukodi Márk, Horváth László, Tyukodi Norbert, Csontos Ádám, Szász Tibor, Szóládi Soma, Tyukodi Attila.
A körülményekhez képest jól sikerült őszt, egy igencsak gyenge tavasz követte, pedig a játékoskeretben nem volt jelentős mozgás. Tény, hogy Pádár László családi okokra hivatkozva lemondott posztjáról, de tavasszal a KESE nemcsak a mezőnyből magasan kiemelkedő 3 csapat, a Mezőtúr, a Nagyiván és a Besenyszög szintjét nem érte el, hanem gyakorlatilag nála sokkal alacsonyabb szinten jegyzett csapatoktól is vereséget szenvedett, semmi nem sikerült, de ahogy lenni szokott, ilyenkor minden labda kifelé pattant, illetve a játékvezetői tévedések is többször sújtottak bennünket, amin győzelmek, döntetlenek mentek el. Tény azonban, hogy a Sós János által irányított csapat a lehetőségekhez képest nagyon szerény 9. helyen zárta a 2016/2017. évi megyei II. osztályú bajnokságot.
A szinte példátlanul gyenge helyezéssel véget ért bajnokság után, nyáron a vezetőség igyekezett megvalósítani korábbi elhatározását, hogy a KESE csapatát olyan játékosokkal erősítsük meg, akik saját nevelésűek, korábban nálunk játszottak, vagy legalább kunhegyesi kötődéssel rendelkeznek. Az elhatározás részben sikerült, több egykori játékosunkkal sikerült erősíteni a keretet, de jött hozzánk olyan játékos is, aki korábban csak ellenfélként járt a pályánkon, de jelenleg Kunhegyesen lakik. Sajnos voltak akik nemet mondtak, de így is olyan csapattal vágtunk a 2017-18. évi bajnokságnak, akikkel reálisnak tűnt a célkitűzés, harcban lenni a dobogós helyezésekért. Így nagyon kellemes meglepetésként érte a kunhegyesi labdarúgás barátait, hogy a KESE veretlenül játszotta le az őszi szezont, 14 mérkőzésből 12 győzelem és 2 döntetlen volt a mérleg. Erre eddig még nem volt példa egycsoportos megyei II. osztályban, hasonló is csak egyszer volt, amikor a 2000/2001-es kétcsoportos megyei II. osztályú bajnokságban tavasszal nem talált legyőzőre a csapatunk. Bár jelentős előnynek tűnik a 7 pont a másik két dobogós előtt, de még nem volt vége a bajnokságnak, az elmúlt években többször láthattunk csapatunktól egymással ellentétes féléveket egy bajnokságon belül, viszont az ősszel látottak alapján optimistán várhattuk a tavaszi folytatást.
A képen a bajnokság elején szerepelt keret látható. Felső sor, balról: Kocsis Norbert, Gácsi Zsolt, Szabó Dávid, Sós János, Balogh András, Szabó György, ESE elnök, Pádár László, játékos-edző, Kocsis Tamás, Imre Zoltán, Rózsa István, Horváth László. Guggolnak, balról: Tyukodi Roland, Szóládi Soma, Tyukodi Márk, Dányi Norbert, Tyukodi Norbert, Ternák Károly, Horváth Dezső, Tyukodi Attila, Szász Tibor. A képről hiányzik, de pályára lépett, vagy jegyzőkönyvben szerepelt az ősz folyamán: Szóládi Levente, Szőke Imre, Taschner Adrián.
A tavasz nem indult fényesen, a különféle okok miatt erősen tartalékos csapatunk már a februári rajtnál elveszítette veretlenségét, mégpedig nyerő állásból az utolsó negyedórában esett gólokkal fordított a tavasszal az összes meccsét pályaválasztóként játszó Szászberek, amely a bajnokság második felében csak kétszer adta döntetlenre, így a végén a második helyre futott be. Ezt követően az időjárás miatt kialakult káoszból se jöttünk ki jól, mert egy kihagyott bajnokit követően Jászszentandráson is csak döntetlenre futotta igencsak gyenge játékkal, az előny elolvadni látszott, de aztán ha csikorogva is, de beindult a gépezet. Előbb egy adminisztrációs úton Zagyvarékas, majd végre egy pályán elért Tiszagyenda elleni győzelmet egy hazai pontvesztés követett, Cserkeszőlővel a nagy fölényünk ellenére is csak döntetlenre futotta, ezen pedig a hazai pálya pontveszteség nélküli mérlege szállt el. Ezután zsinórban öt győzelem következett, majd Jászboldogházán egy váratlan, meglehetősen kínos vereség volt a bajnokság utolsó pontvesztése, amit zárásként három győzelem követett. A bajnoki címet két fordulóval a vége előtt, a Tiszajenő idegenbeli legyőzésével biztosította be a csapat. Az utolsó fordulóban a Martfű 5-0 arányú legyőzése már csak a grátisz volt a fiúk részéről.