Pontszegény volt az ősz

A 2019-2020. évi bajnokság első fele

Csapatunk a 2018/19. évi megyei I. osztályú bajnokság 15. helyén végzett. A versenykiírás szerint ez a helyezés kiesést jelent az osztályból. Azt már előzetesen lehetett hallani, hogy a kiesés feljutás kérdése korántsem zárul le az első és másodosztály utolsó fordulóját követően. A körülmények alakulása folytán megvalósult az, amiről egész júniusban folyt a szó, a Megyei Igazgatóság felajánlotta a KESE csapatának az első osztályban történő szereplés lehetőségét.

A játékosok nagy többséggel azt fogalmazták meg, hogy szeretnének a megye egyben játszani, ha lehetőséget kaptunk, akkor fogadjuk el, és bizonyítsuk be, hogy többet tudunk annál, amennyit az előző bajnokságban mutattunk. A játékosértekezlet álláspontját, melynek lényeg az volt, hogy vállalják az első osztályt, de nem szeretnék ha maradna az edző, a másnapi elnökségi ülésre továbbítottuk, ahol már konkrét tervekkel álltunk elő a döntéshez, illetve a helyzet megoldásának előmozdítására. Az elnökségi ülés is támogatta a megyei I. osztályban történő indulást, illetve a játékosoknak az edző személyével kapcsolatos feltételének teljesítését, a kérdésnek a házon belül történő megoldását. Az MLSZ JNSZ Megyei Igazgatóságával közöltük a döntést, így a KESE csapata besorolást nyert a megyei első osztály mezőnyébe. Az előző évek tapasztalata alapján tudtuk, hogy mire vállalkozunk, de a játékoskeretben történt változások ellenére az elnökség a játékosok döntését támogatta, tekintettel arra is, hogy összességében csak egy csapatot kell megelőzni a bennmaradáshoz. Azt is tudtuk, hogy túl sok babér nem fog teremni csapatunknak, már ami a győzelmeket, a megszerzett pontokat illeti. Viszont semmiképpen nem szerettünk volna pofozógép lenni, olyan csapat, amely tucatjával kapja a gólokat, ezért nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a korábbiaknál nagyobb tartása legyen a csapatnak. Utólag már kijelenthető, hogy elképzelésünk részben megvalósult. Igazából csak az előzetesen konkurens csapatnak gondolt Jánoshida otthonában lejátszott mérkőzésen (1-7) és talán a Kisújszállás  elleni (1-4) mérkőzésen éreztük úgy, hogy mentális hiányosságok is közrejátszottak az eredmény alakulásában. Persze ért bennünket más csalódás is, de menjünk sorban.

A nyitány Karcagon volt, csapatunk balszerencsés vereséget szenvedett, bár a hazai hazai csapat végig enyhe fölényben játszott, de 0-0 állásnál nekünk is volt több lehetőségünk, sőt olyan akciónk is, amiből 3 másodperc alatt 2 kapufát értünk el, majd a félidő végén az első elbambulásból vezetést szerzett a KSE. A második félidőben szinte végig nyílt volt a meccs, a hazai csapat csak az utolsó negyedórában tudta növelni az előnyét. Törökszentmiklós ellen folytattuk, sokhelyzetes meccset játszottunk, amiből kijöhettünk volna csúnyán is, de az utolsó tíz percben vagy öt lehetőségünk is volt, hogy a TFC első félidő közepén szerzett előnyét kiegyenlítsük, lehetőségeinkkel azonban nem tudtunk élni, sőt  az utolsó pillanatokban még kaptunk egy gólt. Jászfényszaruban sikerült megszereznünk a vezetést, fel is készültünk, de a hazaiak egy nappal korábban igazolt játékosa, akiről addig nem is hallottunk, három góljával egymaga megfordította az eredményt, ha így tetszik élete meccsét játszotta és megvert bennünket. A csapatként igazán erős Újszász következett, ahol egyetlen gól esett, szöglet után, amire felkészültünk, mégis ez döntötte el a meccset, illetve a játékvezető, amely asszisztált hozzá. Jogos volt a vendégek ünneplése a meccs után, a mérkőzésen egy nevetséges játékvezetői ítélet után csaknem a teljes második félidőt emberhátrányban játszó KESE nem érdemelt vereséget, szerencsével vitte el a 3 pontot az Újszász. A következő héten Szajolban ismét nem fogta a kezünket Fortuna. Az első félidő végéig mi álltunk közelebb a vezetés megszerzéséhez, a helyzetek kimaradtak, a kapufáról kifelé pattant a labda, aztán szünet előtt kicsivel összehoztuk a hazaiaknak a vezető találatot, amit a második félidőben egy nagyon szerencsés góllal toldottak meg, amire nekünk csak egy válaszunk volt. A következő mérkőzésen sikerült megszerezni első győzelmünket, Tiszaföldvár ellen jó játékkal szereztük meg a 3 pontot. A szabadnap után Mezőtúron sokgólos meccsen szenvedtünk tisztesnek mondható vereséget. Következett a Jászkisér, nagy különbségű győzelem, soknak mondható kapott góllal. Jászárokszálláson sokáig jól tartottuk magunkat, 55 perc után szerzett vezetést Árok, szoros meccsen tartották otthon a pontokat. Tiszafüred ellen a tisztes helytállásért játszottunk, ez többé-kevésbé sikerült is, ha az előző bajnokság meccseinek eredményeit nézzük, akkor mindenképpen, ha a látottakat, akkor tudatunkban túlságosan élénk emlékek voltak az előző évről, túl nagy volt a tisztelet a bajnokjelölt iránt. Bár előzetesen különösebb jel nem utalt rá, de hullámvölgybe került csapatunk, ami pont olyan időszakban történt, amikor két kevésbé erősnek gondolt ellenfél következett. Jánoshidán játszotta csapatunk a leggyengébb meccsét, egy nem túl izmos ellenféllel szemben alakult ki a legnagyobb különbségű vereség. A taktika becsődölt, ellenfelünk sziporkázott, csapatunk néhol az előző bajnokság legrosszabb pillanataira emlékeztetett. Nem múlt el nyomtalanul a hatalmas pofon, bár a Kisújszállás elleni hazai meccsen sikerült a vezetést megszerezni, de a jó passzban lévő vendégek fokozatosan átvették a játék irányítását, megfordították az eredményt, simán nyerték az előzetesen pontesélyesnek gondolt találkozót. A következő hét a védekezés stabilizálásáról szólt, ami sikeresnek bizonyult. A Tószeg stabil, dobogóért küzdő csapata az osztálynak, mégis nagyon meg kellett izzadniuk a győzelemért. Korai vezetésük után többféle folytatás benne volt a pakliban, akár nagyobb különbségű is lehetett volna a vereség, de közel álltunk ahhoz is, hogy döntetlenre hozzuk a meccset. Ebben a kifejezetten indiszponált játékvezetés sem volt partnerünk. Az utolsó mérkőzésen Fegyvernek ellen igazi helyosztó találkozót tartottunk, már a sorsolást követően tudtuk, hogy valahol a végén egymás között, a helyezések eldöntése szempontjából nagyon fontos összecsapás lesz. A mérkőzésen összességében némi fölényben játszottunk, de valójában a Fegyvernek akarata érvényesült, mert kevesebb labdabirtoklásból, kevesebb helyzetből, céltudatos agresszív játékkal meg tudták szerezni a győztes gólt, amire a KESE akkor sem lett volna képes, ha éjszakáig tart a mérkőzés. Nagyon fontos meccsen nagy betli volt.

Csapatunk az őszi záráskor hátulról a harmadik pozícióban tartózkodik. Ez viszont csak tájékoztató adat, mert a lényeg május végén dől el. Igazából nagy meglepetés nem történt az ősz folyamán, azok a csapatok találhatók a tabella végén, akiknek erre előzetesen a legtöbb esélye volt. A KESE megszerzett pontjainak száma nagyon kevés, szinte példátlan, hogy 15 meccs után hat ponttal két csapatot is meg lehet előzni. A mérkőzéseken csapatunk 1-2 kivétellel tisztességesen helyt állt, többször is csak nagyon kicsin múlt, hogy pontot szerezzen, de a lényeg, hogy az 5-6 pontesélyes találkozó egyikén sem sikerült egyetlen pontot sem elcsípni, pedig többször is nagyon megdolgozott érte a csapat, viszont nem sikerült a saját árnyékunkat átlépni. A folytatásban sok múlik azon, hogy a télen melyik csapat hogyan tud erősíteni, hogyan sikerül a téli felkészülése, illetve a legfontosabb az lesz, hogy egymás ellen milyen eredményeket érnek el, illetve más csapatok ellen ki tud pontot csenni, esetleg meglepő eredményekkel javítani a pozícióján.

Ugrás az oldal tetejére ↑