Visszatekintés a 2016/17-es bajnokságra, avagy értékelni a kevéssé értékelhetőt
A 2016 nyarán történt eseményekrÅ‘l ITT találhat leÃrást, mÃg a bajnokság Å‘szi idényének értékelése ITT található, ezzel most részletesebben nem foglalkoznánk, mivel arról már készült Ãrás. Ahogy az Å‘szi értékelésbÅ‘l kitűnik a nyári káosz után az Å‘szt tisztességgel lehozta a csapat, úgy, hogy csak hajszálnyi hiányzott ahhoz, hogy ne a dobogó közvetlen közelében teleljen. EbbÅ‘l kifolyólag bizakodva vártuk a tavaszt, szinte senkiben fel sem merült, hogy tavasszal nem történik elÅ‘relépés, hanem a csapat a lehetÅ‘ségeihez, illetve a képességeihez képest nagyon mélyre csúszik, és a bajnokság végén nem fér bele a mezÅ‘ny elsÅ‘ felébe sem.
Télen az Å‘szi “tűzoltó” Pádár László családi okokra hivatkozva lemondott vezetÅ‘ edzÅ‘i tisztségérÅ‘l, korábbi segÃtÅ‘je Sós János lépett a helyére. Az állomány azonban lényegében együtt maradt, Ãgy a tavaszi felkészülés azzal a céllal kezdÅ‘dött, hogy csapatunk minimum 1-2 helyet elÅ‘re ugorjon, optimális esetben elcsÃpje a dobogó alját. A nyárhoz képest télen a lehetÅ‘ségek szerinti elfogadható létszámmal, teljes értékű edzésmunka folyt. A játékosokat semmi nem gátolta abban, hogy csak a labdarúgásra koncentráljanak. A teremtornán nem igazán volt esélyünk, a sokszoros terembajnok Tiszafüred elÅ‘ttünk végzett, egy másik csoportban a két elsÅ‘ döntetlent játszott, Ãgy nem volt realitása legjobb másodikként a nálunk rendezett döntÅ‘be kerülni. A felkészülési mérkÅ‘zéseken változó eredmények születtek, de ezeket egyébként sem azért rendezzük, hogy azokon feltétlenül nyerni kellene, sÅ‘t probléma is lenne, ha azokon csúcsformában teljesÃtene egy csapat. Összességében tisztességgel végig csinálták a fiúk amit kellett, jó hangulatban, fizikailag felkészülten vártuk a tavaszi rajtot, az Å‘szinél jobb folytatást. Itt a fizikailag szó nem véletlenül került kiemelésre, mert abban utólag is biztos vagyok, hogy a bajnokságban, csak néhány csapat volt, amelyik hozzánk hasonló edzésmunkát végzett, ilyen tekintetben a dobogós helyezés reálisnak tűnt. Csakhogy a bajnoki meccseket nem edzéseken kell megnyerni. Bár a rajton, Cibakházán nem készültünk fáklyásmenetre, de azért meglehetÅ‘sen nagy csalódás volt a sima, négygólos vereség, amelyet elsÅ‘sorban komoly egyéni hibák okoztak, a mezÅ‘nyjáték nagyjából kiegyenlÃtett volt, de a mi játékunk az ellenfél kapujára alig jelentett veszélyt. Már itt kiütközött az igazi problémánk, a csapatunk mentális hiányosságai. Talán az egó is nagyobb volt a kelleténél az arra hajlamosabb játékosoknál, de mivel a nyitómeccset háromesélyesnek Ãtéltük, Ãgy egyáltalán nem tűnt úgy, hogy ez a meccs egy vesszÅ‘futás kezdete lesz. Csapatunkat azonban megfogta a méretes zakó, mert a következÅ‘ héten a bajnokság leggyengébb csapatát, a Jászszentandrást hazai pályán sem tudtuk legyÅ‘zni, ugyanakkor kifelé még voltak magabiztos megnyilatkozások. Végig nagy fölényben játszottunk, de az ellenfél az egyik játékosunk által bekonferált félmondat, “majd megtörnek” ellenére sem tett szÃvességet, és elvett tÅ‘lünk 2 pontot. Ezt követte egy szászbereki kirándulás, ahol egykori mumusunk – igaz a régi idÅ‘khöz képest igencsak meggyengült állománnyal – pont nélkül küldött haza bennünket. Itt már jelentÅ‘s balszerencse is társult a görcsössé vált, ideges játékunkhoz, gyakorlatilag az idény legjobb játékvezetése mellett érdemtelenül nem nyertük meg a meccset, de a futball egy igazságtalan játék. A játékvezetést pedig nem véletlenül emlÃtettem meg. Ekkor következett a Kunmadaras kizárása miatti szabadnap, azt gondoltuk, hogy jókor jön a pihenÅ‘ a sorok rendezésére. Aztán az újabb idegenbeli meccsen erre vonatkozóan láthattunk jeleket is, mert nagyon tartalékos csapattal legalább a támadójátékunk hozta magát, igaz, hogy kaphattunk volna akár 4-5 gólt is az ellenfél helyzetei alapján, de nekünk kétszámjegyű volt a gólhelyzeteink száma, Ãgy a 4-1 reális eredmény. És végre gyÅ‘zelem volt. Ezt a meccset követte a zsinórban harmadik idegenbeli meccsünk Tiszapüspökiben, ahol az elsÅ‘ félidÅ‘ben hoztuk a jászdózsai formát, jó támadójátékkal már 4-0 volt az eredmény javunkra, amikor az elsÅ‘ félidÅ‘ legvégén óriási balszerencsével szépÃtettek a hazaiak. A második félidÅ‘ben aztán olyan negatÃv fordulat történt, amelyik ritkaságszámba megy. Az addig a pályán botladozó hazai játékosok olyan elszántsággal és lelkesedéssel támadtak ránk, hogy az szinte sokkolta játékosainkat. 4-3 lett az eredmény ebbÅ‘l a második gól mindennek nevezhetÅ‘ volt csak szabályosnak nem, de egygólos elÅ‘nyünket a sokkból felébredve lelkes játékkal tartottuk egészen a mérkÅ‘zés utolsó percéig, amikor egy a játékvezetÅ‘ ellenÅ‘re által is elismert óriási bÃrói bakit követÅ‘en egyenlÃtett a Tiszapüspöki. Ekkor elindult egy negatÃv trend, amelyben már a játékvezetÅ‘k is folyamatosan súlytották a csapatunkat, a büntetÅ‘k megadásával az ellenfeleink javára, illetve meg nem adásával a javunkra. A következÅ‘ fordulóban az egyik legnagyobb konkurenciát, Tiszagyendát fogadtuk, kiegyenlÃtett meccsen a vitatható körülmények között, korán esett gól döntött, balszerencsénk volt. Aztán következett a késÅ‘bbi bajnok MezÅ‘túr, akik ellen egy félidÅ‘n át partiban voltunk, sÅ‘t a vezetésükhöz még játékvezetÅ‘i segÃtség is kellett, hiszen kézzel átvett labdából született a gól, még maga a túri játékos is megállt, de ha már nem hallott sÃpszót, akkor közelrÅ‘l csak bepasszolta a kapuba. Az eredmény illetve a csapatok közötti pillanatnyi különbség az eredményben teljesen reális. Ezután zsinórban olyan mérkÅ‘zés következett, amely a tavasz mélypontját jelentették. Az elsÅ‘ 3 találkozó ráadásul hozhatónak tűnt, elÅ‘bbb a tavaszra megerÅ‘sÅ‘dÅ‘ Kenderest fogadtuk. Kétgólos hátrányból egyenlÃtettünk, majd ziccereink voltak a vezetés megszerzéséhez is, végül pedig újabb játékvezetÅ‘i hibák következtében is a meccs végén kétméterest lest követÅ‘ büntetÅ‘vel mégis nyert a Kenderes, úgy, hogy a javunkra is volt teljesen egyértelműen adható büntetÅ‘ is korábban. Zagyvarékasra ismét nagyon szűk kerettel utaztunk, a nálunk jóval szerényebb képességű csapattal változatos meccset játszottunk, kapott góljaink óriási hibákból estek, mégis vezettünk egészen a mérkÅ‘zés hajrájáig. Ekkor már komédiába illÅ‘ műesést követÅ‘en Ãtélt ellenünk büntetÅ‘t a játékvezetÅ‘. Aki a közelben volt, azóta is nevet a dolgon, a “szenvedÅ‘” játékos pedig már akkor végig nevette a lefújásig hátra lévÅ‘ 5 percet, amellyel újabb 2 ponttól fosztott meg minket a játékvezetÅ‘. Aztán következett a Jászalsószetgyörgy elleni hazai összecsapás, amelyen a körülmények miatt esélyesek is voltunk, mert ugyan az Å‘sszel a komplett csapatukkal sem tudtak bennünket hazai pályán megverni, most pedig a két legveszélyesebb játékosuk, valamint a kezdÅ‘ kapusuk is hiányzott. A mérkÅ‘zésen jól játszott a tartalékos ellenfél, mi sem voltunk igazából rosszak, de döntetlen állásnál végigtámadtuk a második félidÅ‘t, féltucatnyi ziccerünk is kimaradt – igaz kontrákból a vendégek is szerezhettek volna gólt – majd a meccs hajrájában ártalmatlan szituációból, nagy balszerencsével dÅ‘lt el a meccs ellenünk. A következÅ‘ 3 meccsen erÅ‘s ellenfelektÅ‘l kaptunk ki simán. A Nagyiván talán sporttörténelmi különbséggel vert meg bennünket, megjegyzem az elsÅ‘ félidÅ‘ végefelé olyan büntetÅ‘vel dÅ‘lt el a mérkÅ‘zés, amire a csapat fÅ‘szponzor-polgármester-legelfogultabbfÅ‘szurkolóstb. is azt mondta, hogy “ezt még én se adtam volna meg”. Hozzátartozik a krónikához, hogy csapatunk a második játékrészben jól asszisztált a hazaiak gálájához. Aztán következett itthon a Besenyszög. A nagyon jó napot kifogó gólkirály egymaga megvert bennünket, az elsÅ‘ 4 gólt szerezte, védÅ‘ink számára tarthatatlan volt ezen a napon. Itt is volt büntetÅ‘, igaz most számunkra meg nem Ãtélt, amelyre a meccset követÅ‘en az ellenfél edzÅ‘je hÃvta fel a figyelmet, amely még 1 vagy 2 gólos vezetésüknél maradt el, és ezt az éppen közelben lévÅ‘ vétkes is azonnal elismerte. Nem osztott, nem szorzott, nyert a jobbik csapat. Aztán a sorozat végén CserkeszÅ‘lÅ‘ következett, amely végül elÅ‘ttünk végzett, jó kis csapat, de képességben messze nem a Nagyiván vagy a Besenyszög szintje. Nem játszottunk rosszul, de igazából nem volt gólveszély a játékunkban. Az elsÅ‘ és a harmadik gólt szöglet után, a másodikat pedig egyik védÅ‘nk kárára elkövetett egyértelmű szabálytalanságot követÅ‘en kaptuk. Tehát benne volt a védekezésünk, a figyelmetlenségünk ugyanúgy, mint a kárunkra sorozatosan tévedÅ‘ játékvezetÅ‘k. Az utolsó fordulóra már egy komoly kérdés maradt. Mégpedig az, hogy az Å‘sszel otthonában is 5 góllal megvert Jászboldogháza ellen hazai pályán végre tudunk-e nyerni a tavasz folyamán, ezzel pedig nem süllyedünk kétszámjegyű pozÃcióba. Nos a kiesés rémétÅ‘l már nem fenyegetett, egyébként sem legjobb összeállÃtásában pályára lépÅ‘ ellenfél – bár önbizalom kérdésében felénk kerekedtek – a játékban nem fejtett ki komoly ellenállást. Már-már az Å‘szt idézve simán nyert csapatunk, ezzel legalább azt elérte, hogy a legfrissebb emlék pozitÃv lett az elmúlt bajnokságról. Nyilván kozmetikázott valamit a lelkekben, de ebbÅ‘l a tavaszból tanulni kell, mert ez akkora csalódást jelentett, hogy ezen nehéz túltenni magunkat.