Egy rendhagyó bajnokság felénél – a rajttól az őszi zárásig
A meglehetősen hosszú bevezetőből kiderült, hogy miért is volt rendkívüli a nyári eseménysorozat. Az már önmagában is eléggé ritka Kunhegyesen, hogy a csapat kiesik az első osztályból, arra nem igazán volt még példa, hogy a megyei I.osztály átlagát elérő körülményeink ellenére, ilyen jelentős negatív változások zajlanak a játékoskeretben. Az pedig, hogy az edző lemond az első mérkőzés előtt, aminek oka a játékosok hazudozása, arra talán még egyáltalán, máshol sem volt példa. (Varga László abba fáradt bele, hogy mindent megígértek neki a játékosok, aztán az ígéretek nem valósultak meg. Az eligazoló játékosok valamennyien megígérték neki, hogy maradnak, aztán mikor kiderült, hogy mégis mennek, az már sok volt neki.)
Az újonnan megbízott edzőink – Pádár László és Sós János – fiatalos lendülettel kezdtek a problémák megoldásához, próbálták kezelni a helyzetet, rengeteget beszélgettek a játékosokkal, igyekeztek rendezni a sorokat. A vezetés is igyekezett támogatni az edzőket a hangulat javításában a saját lehetőségeivel. Ettől kezdve a heti utolsó edzések után minden héten – valószínüleg a megyei alacsonyabb osztályú csapatok közül egyedülálló módon – értekezletet tartottunk. A keret kihirdetésén kívül megbeszéljük a játékosok esetleges problémáit, szót ejtünk az előző meccsen tapasztaltakról, illetve megosztjuk a soros ellenfelünkkel kapcsolatos információkat. A játékosok ilyenkor a beszélgetés közben ásványvizet, üdítőt kaptak, illetve a vezetés gondoskodott valamilyen egyszerű ennivalóról. Ezt rendkívül változatosan sikerült megoldani, például zsíroskenyér, pogácsa, péksütemény, főtt virsli volt a főmenű, de egy ünnepi alkalommal pizza is jutott az asztalra. Az eszem-iszomnak gyakorlatilag alig volt költsége, nagyrészt a támogatók biztosították a babazsúrhoz a fogyasztandókat, amely javította a hangulatot. A csapat talpra állásának folyamat elindult, jó irányt vettek az események, de a rajt előtti szűk két hét a komoly erőfeszítések ellenére kevésnek bizonyult.
Az első fordulóban a korábbi években a középcsapatok közé sorolható Cibakháza érkezett hozzánk, amely ugyan erősödött némileg a nyáron, de a vezetést mi szereztük meg, majd egyenlítés után másodjára is nálunk volt az előny, aztán komoly védelmi hibák után megfordult az állás, és innen egyre görcsösebb lett csapatunk játéka, és ugyan végig mezőnyfölényben játszottunk, és az ellenfél a szerencsére sem panaszkodhatott, de a fegyelmezettségünket is komoly kritika illeti ezen a meccsen, mert az egyébként hozzánk hasonló képességű ellenfél fölényes győzelméhez ez is kellett. Ezt a mérkőzést azért emelem ki utólag, mert kiemelkedő fontossággal bírt. Amennyiben csapatunk a lehetőségeihez képest is jobb kerettel áll ki, valamint ha későbbi játékát nyújtani tudta volna, akkor fegyelmezettebb védekezéssel megnyerjük a mérkőzést, ezzel két helyezéssel előrébb állnánk. A második fordulóban Jászszentandráson már zártabb volt a hátsó alakzat, jobban is játszottunk, helyzeteink is akadtak, tulajdonképpen a 2-1 arányú győzelmünk a hazai csapatra nézve hízelgő. A Szászberek következett hazai pályán, sokkal többet birtokoltuk a labdát, de nem tudtunk mit kezdeni a mumusunkkal, volt néhány lehetőségünk, de a vendégek is nyerhettek volna, a döntetlen reális. A 4. fordulóra összeállt a KESE, a kunmadarasi vezetők által feltüzelt csapatunk alaposan elpáholta a hazaiakat. Igazából elégtételt jelentett hétgólos győzelmünk, mert a Szászberek elleni meccsen olyan szinten kritizálták a mieinket a madarasiak, hogy az már bántó volt. A lendület maradt, meg a gólerős támadójáték is, a soron következő Jászdózsa már nyolcat kapott. A következő héten is itthon játszhattunk a Tiszapüspöki ránk ijesztett az első 15 percben, de aztán papírforma eredmény alakult ki, 5-1. A következő mérkőzésen már nagyon meg kellett küzdeni a győzelemért, a helyi tudósítóval ellentétben mi teljesen egyértelműnek látjuk a 3 pont sorsát, Kenderesen jó játékkal nyertünk, 1-3. Ráadásul két gólt is a reaktivált, 41 éves Szász Tibor szerzett. A következő héten már igazi nagy rangadót játszottunk itthon a Mezőtúrral. Az akkori második fogadta az akkori elsőt. A meccsen könnyűnek találtattunk, simán nyert a MAFC, az első félórában kitűnően játszottak, túlfűtött szélső védőink hibáiból, valamint a játékvezető ajándék tizenegyesével alakult ki a 0-3 végeredmény, de a játékvezetőnek nem voltunk szimpatikusak a meccsen, Sós Janit a 35. percben nagyon vitatható körülmények között állította ki. Megérdemelten nyert a Mezőtúr, amely emberfórban már nem koncentrált annyira. Tiszagyendán játszottunk egy héttel később, nagy meccs, fordulatos és izgalmas volt, végül felénk billent a mérleg nyelve, 1-2. Újabb rangadó következett itthon, a Nagyiván is túl nagy falatnak bizonyult. Az ellenfél kétszer is vezetett, mi kétszer egyenlítettünk, amikor kétgóllal elhúztak az ivániak eldőlni látszott a meccs. A hajrában viszont szépítettünk, majd a hosszabbítás utolsó pillanataiban még egyenlítettünk is, de les miatt nem adták meg a gólunkat. Bár vitatható volt az ítélet, de a Nagyiván jobb csapat, amikor rákapcsoltak, akkor gólt szereztek, de a végét majdnem elszórakozták, szerencséjük volt, mert hajszálon múlt a pontvesztésük, 3-4. Újabb idegenbeli meccs következett erős ellenféllel. Jászalsószentgyörgyön kétszer vezettünk, de nem bírtunk a hazaiak legjobbjával, aki két gólpasszal egalizált, 2-2. Az ellenfél edzője alaposan, sértő módon leszólt bennünket, pedig azon a meccsen csak mi nyerhettünk volna. A Zagyvarékas elleni meccsre az előző fordulók erős ellenfelei kibillentették a ritmusból támadóinkat. Óriási fölényben játszottunk, de csak a hajrában sikerült megszerezni a győztes gólt, 1-0. A teljes krónikához tartozik, hogy az első félidő közepén egy teljesen szabályos gólunkat nem adták meg, pedig akkor kinyílt volna a nyolc játékossal védekező Rékas. Így végig nyílt maradt a meccs, sőt 0-0-nál akár még gólt is szerezhettek volna a vendégek, pedig alig jöttek át a térfélen. A következő ellenfél ismét erős csapat volt, a későbbi őszi bajnok Besenyszög. Jól játszó csapatunk nem érdemelt vereséget, sőt. Fordulatos meccsen 2-2 után 4 perccel a vége előtt szerzett gólt a hazai csapat, amit még a hosszabbításban megtoldottak eggyel. A 4-2 végeredmény nem tükrözte a látottakat, ha ezen a meccsen igazi kapusunk van nem kapunk ki, és ezzel nem a kapuba beálló mezőnyjátékost kritizálom. Az utolsó hazai meccsünkre – az előző fordulók pontínsége miatt – az lett a tét, hogy megtartjuk-e a 6. helyezést télre. Óriási szélben, esőben, ellentétes félidők után 1-3-ról 5-3 lett a végeredmény, az egyébként jó képességű Cserkeszőlő ellen. Ez a győzelem komoly gátlásokat oldott fel játékosainkban. A zárófordulóban, Jászboldogházán jól játszó csapatunknak minden bejött, a hazaiaknak kevésbé. Lendületes, bátor, gólerős játékunk nagy győzelmet eredményezett, 0-5.
A KESE őszi teljesítményére a tisztes helytállás a jellemző. Bár voltak meccsek, amelyekben pont maradt, a Cibakháza elleni hazai meccs túl korán volt a csapat állapotához képest, pedig utólag ez volt a legjelentősebb meccsünk a helyezések szempontjából. Szászberek ellen is lehetett volna nyerni, de ők már évtizedekkel ezelőtt is feladták a kunhegyesi csapatoknak a leckét, igazi mumusaink ősidők óta. A mezőtúr ellen kiütköztek a hibáink is, de ellenfelünk erős állománnyal rendelkezik, talán a legerősebbel az osztályban. Jászalsószentgyörgyön elfogadható eredmény a döntetlen, de több volt benne, a csapatban 1-2 ember jelentett gólveszélyt, amíg volt mellettük védő, nem jelentettek veszélyt. A Nagyiván a másik kiemelkedő képességű játékosokból álló csapat, ellenünk csak a győzelmet akarták, vezetésüknél visszafogták a tempót, ez majdnem pontvesztésükbe került. Csapatunk jól játszott, de a végén hiányzott egy hajszál a bravúros pontszerzéshez. Az utolsó vereségünket az éllovas Besenyszögtől szenvedtük el. Jól játszott csapatunk, a dobogósok közül ellenük ment a legjobban, jók csapatként, de egyénileg a MAFC és a Nagyiván jobb játékosokból áll. Komplettebb csapattal akár a győzelmet is megszerezhettük volna, de a döntetlent kapus nélküli, tartalékos csapatunk is megérdemelte volna. A többi meccset megnyerte csapatunk, két alkalommal idegenben, szoros meccsen jó képességű csapat, a Kenderes és a Tiszagyenda ellen, ahol az ellenfelek a presztízs miatt kettőzött erővel küzdöttek. Ezekért a győzelmekért külön dícséret jár. A csapat képességeihez képest jól teljesített, bár lehetne néhány ponttal többünk is, de elégedettlenségre nincs ok. Mivel igazi célkitűzésünk nincs, ezért a játékosokat nem nyomasztja az eredményességi kényszer, de ahogy korábban is írtam már, az első hat helyezés célkitűzésnek magunkkal szemben elvárható, ha ennél előrébb sikerülne lépni, az már a kifejezetten jó teljesítmény lenne, a dobogó meg igazi diadalt jelentene jelenlegi helyzetünkben.